Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
TESTET ÖLTÖTT ÉRV 63 Krisztus megdicsőülésének vagy színeváltozásának (transfiguratio) evangéliumijelenetét idézik ezek a sorok a „gnosztikus apostol” olvasatában. Lukács evangéliumának szavai szerint: Jézus „maga mellé vévé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő Ion.” (9, 28-29.) Az, hogy a „hitrege színes ruhája” változott ilyenné, Schmitt Jenő hozzátéte, demitologizáló szándékának kifejezése. Ó Krisztus istenségét a transzcendens mennyei Atya képzetének radikális kiiktatásával akarja érteni, a transzfigurációt az ember istenemberré való átváltozásának példázataként fogalmazza újra. (Tegyük hozzá, hogy Schmitt Jenő „istenembere” szoros és bevallott rokonságban áll a Nietzsche-féle „fensőbb emberrel”, már ami az átváltozás hangsúlyozott evilágiságát illeti, de ő egy egalitárius, testvéries és erőszakmentes Übermensch megteremtésében érdekelt.) Az idézett szövegek és szempontok közé állítva maguktól támadnak használható és kellően távlatos megközelítések a Könnyű, fehér ruhában jelentéséhez."'' Természetesen Jézus színeváltozásának jelenetét József Attila Schmitt Jenő közbejötté nélkül is ismerhette, mint ahogy bizonyára ismerte is. Mégsem látom fölöslegesnek a tőle vett idézetet, mert „a hitrege színes ruhájá”-val való szembeállításban és „az istenek ellen” való megindulásban van valami közös: a demitologizáló szándék. Mintha mindkettő a politeizmussal fordulna szembe; a bibliai leírásnak ez nem témája. Az meg persze végképp nem, ahogy ugyanazzal a lendülettel mindketten a monoteizmuson is túl - vagy inkább innen - kerülnek. Természetesen az itt előforduló toposzok, a hozzájuk kapcsolódó képzetek elég általánosak, hogy forrásmegjelölés nélkül is ismerősek legyenek. Ahogy mondani szokás, az emberiség közkincsét alkotják. Ezért is tudjuk megérteni a József Attila-verseket. A kérdés csak az, hogy a toposztól mennyire tudunk eljutni magához a gondolathoz. 54 54 Angyalosi Gergely egy Kosztolányi-verssel (Most harminckét éves vagyok...) keres párhuzamot (Az istenek ellen, könnyű, fehér ruhában. Megjegyzések József Attila és Kosztolányi Dezső szellemi kapcsolatairól, Új írás 22 (1982): 5. sz., 96-105). Szerintem a két vers minden elemében és egészében olyannyira más, hogy semmi fényt nem vetnek egymásra. Az, hogy mindkét vers alanya „fehér ruhában” jelenik meg, verbális egyezésnek nem elég specifikus, a jelentés síkján pedig semmi egyezést nem látok. Kosztolányi „fehér ruhá”-jának a versben nincs megemelt jelentése: fehérsége nem több - nem is kevesebb -, mint egy nyári pasztell finom színhatása. Különben is, valami lezser teniszöltönyfélének kell elképzelnünk, míg József Attiláét Angyalosi maga nevezi „áldozati öltözet”-nek. A verset ugyanis igazából ő sem a Kosztolányi-vers felől, hanem bibliai toposzok segítségével próbálja értelmezni. Magam is ezt az utat tartom járhatónak, bár engem a közelebbi szövegpárhuzamok az övével egészen ellentétes következtetésekhez vezetnek.