Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
JÓZSEF ATTILA KULTUSZA A PSZICHOANALÍZISBEN 115 Ha József Attila művét nyitott műnek fogjuk fel, akkor nyilvánvaló, hogy a pszichoanalitikus értelmezések és a pszichoanalízis-értelmezések sem zárulhatnak le az életrajz és az analitikus kapcsolatok teljes feltérképezésével sem. Ám ahogyan József Attila személye és a körülötte zajló viták, feldolgozatlan indulatok és szenvedélyek elhalványodnak, kikerülnek a kortársak és a közvetlen utókor kommunikatív emlékezetéből, úgy válik egyre inkább alapvető, a pszichoanalízis és az irodalomtudomány viszonyát érintő elméleti kérdéssé József Attila és a lélekelemzés közös terének vizsgálata, Peter Brooks kifejezésével a „találkozás és a szembesítés” a pszichoanalízis fogalmi rendszere és a művek között.41 * 43 44 E közös tér tanulmányozásához szervesen hozzátartozik a kultuszok - a József Attila-kultusznak, a Freud-kultusznak, József Attila Freud-kultuszának és a pszichoanalízis József Attila-kultuszának - kölcsönös egymásra vonatkoztatása és megértése. Ami ez utóbbi kultuszt illeti, a pszichoanalízis nyilvánvaló módon „sokat köszönhet” József Attilának, aki egyszerre volt - a szó freudi és kierkegaard-i értelmében - páciens, a freudi eszmevilág megszólaltatója versben és tanulmányban egyaránt, továbbá megtetette azt a szívességet, hogy rengeteg olyan feljegyzést hagyott maga után, amelyek nem csupán pszichoanalitikus értelmezésre adnak alapot, hanem maguk is értelmezik a pszichoanalízist. József Attila élettörténetében a magyar pszichoanalízis harmincas évekbeli történetének csaknem valamennyi fontos szereplője felvonul. Egyrészt azok, akikkel rövidebb-hosszabb ideig valamilyen terápiás kapcsolatban volt, így Rapaport Samu, Eisler József, Gyömrői Edit, Bak Róbert, másrészt azok, akik pszichoanalitikus világképére hatottak vagy hathattak: Ferenczi Sándor, Róheim Géza, Hermann Imre és mások.45 46 Ezeknek a hatásoknak a feltárását természetesen fontosnak tartom. Mindazonáltal korábbi írásaimmal összhangban továbbra is az a véleményem, hogy a legdöntőbb befolyása mégis Wilhelm Reichnek és a Reich-hatást közvetítő baloldali értelmiségieknek, a SEXPOL mozgalom körül szerveződő radikális baloldali avantgárdnak volt, s ez a hatás nemcsak verseiben és elméleti tanulmányaiban jelenik meg, hanem szubjektív önértelmezéseiben is. Ezt a - korábban kifejtett44’ - véleményemet, amely csak a költő publikált művein alapult, megerősíti Horváth Iván, aki 1997-ben közreadta Jó41 Peter Brooks, A pszichoanalitikus kritika eszméje, in Pszichoanalízis és irodalomtudomány, szerk. Bókay Antal, Erős Ferenc, Bp., Filum Kiadó, 1998, 43. 43 Lásd például VALACHI Anna, József Attila „freudi népdalai", Thalassa 14 (2003): 2-3 sz., 57-67; Kassai György, Ősiség és folytonosság József Attilánál, uo., 49-56; Kassai György, Ferenczi-hatások nyomai József Attila pszichoanalitikus írásaiban, Thalassa 11 (2000): 2-3 sz., 27-34. 46 Erős Ferenc, „Freudomarxista” volt-e József Attila, in „miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila, szerk. Horváth Iván, Tverdota György, 259-293.