Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
116 ERŐS FERENC zsef Attila egy kéziratos szövegét, amely nem más, mint Reich „Dialektikus materializmus és pszichoanalízis” című tanulmányának tömörített fordítása.47 Bár József Attila freudomarxista meggyőződését számos baloldali elkötelezettségű kortársa osztotta,48 az 1945 után a freudomarxizmus ugyanúgy „lebukott”, mint maga a „freudizmus”, reakcióssá, „az imperializmus házi szolgájává” nyilvánított ideológiaként. A magukat marxistának valló freudisták, illetve freudistának valló marxisták ebben a boszorkányüldöző légkörben még veszélyesebb ellenségnek bizonyultak, mint „polgári” kollégáik, hiszen Reichet és követőit az akkori pártideológusok „ugyanúgy „trockistának” „szociálfasisztának” bélyegezték, mint József Attilát. Ugyanabban a korszakban, amikor Révai J ózsef és a dogmatikus marxizmus más ideológusai is eltévelyedésként, „valóságos szellemi tragédiaként” értelmezték azt a tényt, hogy József Attila a freudizmus befolyása alá került, megtörtént a pszichoanalízis megbélyegzése, kiiktatása a magyar szellemi életből és a pszichoterápiás gyakorlatból.49 József Attila freudizmusának későbbi, a hetvenes-nyolcvanas években kezdődő „rehabilitálása”, tárgyilagosabb elemzése - amely elsősorban olyan irodalmároknak köszönhető, mint Szabolcsi Miklós, Tverdota György, Veres András, Bókay Antal, Szőke György, Gyertyán Ervin - sok tekintetben megelőzte a pszichoanalízis teljes rehabilitálását, hiszen bebizonyosodott, hogy „legitim módon” lehet valaki „freudista” - annak ellenére, hogy egyszersmind marxista is. Ha pedig ez a „valaki” olyan rendkívüli egyéniség, mint József Attila, akkor ez követendő modellként, nem pedig eltévelyedésként értelmezhető. A dolognak természetesen volt némi pikantériája - elsősorban Wilhelm Reich miatt, aki már 1933 után élesen bírálta a Szovjetuniót és a „vörös fasizmust”, s ez József Attila freudonrarxizmusát is „párttörténeti” kontextusba helyezte, hiszen újból felvetette a költő és a kommunista párt ellentmondásos viszonyának kérdését. A Reich-hatás azonban nem részesült különösebb figyelemben, mivel Wilhelm Reich nevét ekkoriban alig ismerték Magyarországon - műveit pedig még kevésbé.50 47 Lásd Horváth Iván, Reich, Freud, Marx, in „Mint sok fát gyümölccsel... ” Tanulmányok Kovács Sándor Iván tiszteletére, szerk. Orlovszky Géza, Bp., ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 1997, 120-128. 48 A magyarországi freudomarxizmus eszmetörténeti vonatkozásairól lásd Erős Ferenc, A pszichoanalízis fogadtatása a két világháború közötti baloldali szellemi mozgalmakban, in Tanulmányok a magyar pszichológia történetéből, szerk. Kiss György, Bp., Akadémiai Kiadó, 1991, 56-78; Kapás István, Viták a pszichoanalízisről a Korunk című folyóiratban 1926-1940 között, Helikon 49 (1990): 2-3 sz„ 183-194. 49 A József Attila freudista vonzalmai körüli vitáról és benne Révai szerepéről lásd Tverdota György elemzését A komor feltámadás titka című könyvében, 203-230. ,0 Lásd erről Erős Ferenc, Pszichoanalízis, freudizmus, freudomarxizmus, Bp., Gondolat Kiadó, 1986; Analitikus szociálpszichológia, Bp., Új Mandátum Kiadó, 2001.