Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
132 N. HORVÁTH BÉLA libidója van. Anélkül, hogy a koituszban technikailag a társadalmi tárgy szerepét játszhatná, s így puszta társadalmi alany.7 A Valóságban közzétett tanulmány utolsó része érthetően felháborította a kommunista mozgalom akkori vezetőit. Nemcsak azért, mert a kispolgárinak, a hanyatló polgárság termékének, illetve akkor már ellenségnek tekintett freudizmus nyílt propagálását olvashatták, hanem mert olyan kitételeket is tartalmazott, amelyek minden „öntudatos forradalmárt” felbőszítenek. „A társadalmi forradalom korszakában a puszta társadalmi tárgyak, illetve alanyok vagy forradalmárok, vagy neurotikusok. Neurózis és forradalmárság igen sűrűn össze is szövődik.”8 * Igaz, József Attila a későbbiekben különbséget tesz a forradalmiság tudatos és a neurotikus „tudattalan” tevékenysége között, ám az utolsó mondatokban, Freud Totem és tabujára hivatkozva, ismét egy nevezőre hozza a kor két tipikus magatartását: „De azt nem szabad számon kívül hagyni, hogy a valóságos forradalmár meg a neurotikus között lényegében annál nagyobb a konkrét különbség, mennél több az általános megegyező vonás.”" A neurózis és a forradalmárság összeszövődése pedig saját személyes sorstapasztalata. A szexualitás - mint a korábbiakban hivatkozott ekkori versek is alátámasztják - társadalomfilozófiai szerepet nyer József Attila ekkori gondolkodásában, oly módon, hogy az önértelmezés eszközévé is válik. (Ennek legnyilvánvalóbb példája az 1934-ben keletkezett Rapaport-levelek, amelyekben a genitáliákhoz, a nemi aktushoz és nemi ösztönhöz való viszonyát taglalja, úgyszólván kizárólagosan.) Nem egyedülálló módon, illetve egy politikaifilozófiai áramlat hatása alatt, amelyet baloldali analitikusok a húszas-harmincas években alakítottak ki. Arról az irányzatról van szó, amely a pszichoanalízisből kiindulva szociálpszichológiai koordinátarendszerbe helyezte a marxi emberképet, s amely túllépett a freudi tanokon, és a „társadalmiasult ember lelki életét” analizálta. A freudomarxizmusnak nevezett irányzat Wilhelm Reich SZEXPOL mozgalmában terebélyesedett ki, s a harmincas évek elején élte fénykorát. (Később az 1968-as diákmozgalmakban másodvirágzását.) Reich írásait, majd korszakos vitairatának (Dialektikus materializmus és pszichoanalízis) utóhangjait olvashatta József Attila az Internationale Zeitschrift für Psychoanalyse című folyóiratban is, amelyet Németh Andor tanúsága szerint ismert.10 11 Az Egyéniség és valóság neurózisról szóló részei is Reich hatásának tulajdoníthatók." A Karakteranalízis - amelyben a József 7 JAÖM, uo. *JAÖM, uo. “JAÖM, III, 127. 10 Németh Andor, József Attila, Bp., Gondolat Kiadó, 1989, 65. 11 Erős Ferenc, Freudomarxista volt-e József Attila?, in „miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila, szerk. Horváth Iván, Tverdota György, Bp., Balassi Kiadó - Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992, 259-297.