Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
Tverdota György „Szublimálom ösztönöm” Eddigi ismereteink szerint József Attila három helyen irta le a szublimáció szót. Először a Vallomás című, hozzávetőlegesen 1934 elejére datálható írásában találkozunk vele: „a világ ellenállásátjelző értelemnek, értelmi törvényeknek kellene átadnom magamat. Lehet, hogy ez volna a szublimálás.”1 A szó másodszor a Pszichoanalízis című, Gyömrői Edit hagyatékában fennmaradt gépiratos szövegben bukkan föl. Itt a különös „trialógus” egyik szereplője, „Gyömrői, az értelmes” mondja „J. A.”-nak: „Az, hogy sokszor még fenyegetődzik is, hogy abbahagyja az analízist, nem jelent egyebet, minthogy ösztönösen ártalmas mivoltát ebben a helyzetben még nem sikerült értelmessé szublimálnia.”1 2 Utoljára pedig 1937 nyarán ironikus tónusban, némi távolságtartással élt vele a „Költőnk és Kora” című versben: „Nem való ez, nem is álom, / úgy nevezik, szublimálom / ösztönöm...”3 Mi az, ami se nem valóság, se nem álom, hanem az ösztönök szublimációja? Általában a kultúra termékei, a tudományos eredmények, a művészet produktumai. Esetünkben pedig a költészet, pontosabban: a költői műalkotás. Kik „nevezik úgy” a költészetet, hogy „szublimálom ösztönöm”? Elsősorban Freud és követői, a pszichoanalízis felfogását képviselő írástudók. Még ha a „Költőnk és Kora" idézett megfogalmazása mögött a költőnek a pszichoanalitikus terápiából való kiábrándulását vagy talán inkább csak az 1 JÓZSEF Attila Összes Művei, IV, Bp., Akadémiai Kiadó, 1967, 23. 2 JÓZSEF Attila, Pszichoanalízis (a szöveget s. a. r. és a jegyzeteket írta Tverdota György), in „miért fáj ma is". Az ismeretlen József Attila, szerk. Horváth Iván, Tverdota György Bp., Balassi Kiadó - Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992, 394. 1 Szigeti Lajos Sándor hívta fel a figyelmet egy kéziratos tanulmányában arra, hogy a költő fiatalkori barátja, Hont Ferenc Homályos Ferenc álnéven a szegedi Csönd című folyóirat 1923. január 14-i 1. számában tett közzé egy írást A közlés pszichikai okai. Vázlatos gondolatok egy tanulmányhoz címmel, amelyben a szublimáció freudi koncepcióját alkalmazta. A tanulmányban egyebek között ezt olvashatjuk: „A költés egy sexuális részletösztönnek, a mutogatási kedvnek átszellemített formája.” A feltételezés, amely szerint József Attila, mint a rövid életű folyóirat szerkesztőségének tagja, mint a folyóiratszámban megjelenő két vers szerzője ismerte Hont Ferenc cikkét, teljeséggel indokolt. Semmi jele sincs ugyanakkor annak, hogy már ilyen korán a magáévá tette volna a szexuális ösztöntendenciák szublimációjának gondolatát.