Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
A NÉWARÁZSTÓL A PSZICHOANALÍZISIG 165 Szabolcsi Miklós figyelt föl rá, hogy a Diogenes című bécsi folyóiratban mely 1926 április-májusában több verset közölt József Attilától, május 22-én pedig Fényes Samu főszerkesztő írt fölfedeztető portrét a nagy reményekre jogosító ifjú poétáról - a költőt bemutató szám első oldalán Freudról szólt a vezércikk.17 Míg Bécsben a magyar irodalmi emigráció tagjainak közelsége is garanciát jelentett arra, hogy József Attila számára gyakori beszéd- és olvasmánytéma maradjon a mélylélektan, egy évvel később, párizsi diákesztendejében a Freudba „bevezető” Hont Ferenc - meg a LEsprit Nouveau és a többi modern folyóirat körül tömörülő költők irodalmi kísérletei - irányíthatták figyelmét a tudattalan emlékeket szabadasszociációs technikával felszínre segítő lélekelemzésre. Mindazonáltal ekkoriban még fölényesen nyilatkozott későbbi szenvedélyéről, a pszichoanalízisről. A költészettanra vonatkozó véleményét - egy magyar népdal kapcsán - 1926 végén így fogalmazta meg Gáspár Endrének Párizsból írt levelében: „Hát itt a népköltő egy bötűt sem mond arról, hogy fáj a szive (amilyen elemekből ma már Freud és a pszichoanalitikusok tanainak ismerete után könnyű verset irni s az ilyen versek egymástól csak nyelvileg különböznek.”18 József Attila a húszas évek végén is többször állást foglalt a pszichologizáló kritika, a „lélektanos ökör” ellen19 - és sokáig nem is adta jelét annak, hogy különösebben érdeklődne Freud és követői tudományos fölfedezései iránt. Talán átmenetileg átvette a Bécsben megismert Németh Andor kissé szkeptikus vélekedését, amelynek barátja egy nyilvános polémia keretében adott hangot a Korunk hasábjain.20 A kolozsvári folyóirat 1929. májusi számában megjelent „kritikai jegyzet” szerzője megkérdőjelezte az analitikus terápia gyakorlati eredményességét, mondván: a kezelés átlagon felüli képességeket követel a terapeutától, és aki nem képes érzelmi és racionális szempontból maximálisan azonosulni pácienseivel, az inkább ront, mint javít a lelki támaszt keresők állapotán. (Németh Andor ebben a - később „meglehetősen nagyképű”-nek ítélt21 - tanulmányában, nyilván még csak ösztönösen, a viszont-áttétel jelenségét írta körül. S amikor József Attila 17 Szabolcsi Miklós, Érik a fény. József Attila élete és pályája 1923-1927, Bp„ Akadémiai Kiadó, 1977,473. 18 József Attila válogatott levelezése, 2. jegyzetben i. m., 121. (Kiemelés tőlem -V A.) 19 Lásd JÓZSEF Attila, Az Istenek halnak, az ember él, A Toll 2 (1930): január 10. 20 Németh Andor, Kritikai jegyzet a lélekelemzés terápiájához (Korunk 4 (1929): 5. sz., 325-331). Elekes Miklós válasza: Van-e pszichoanalitikus terápia? (Korunk 4 (1929): 7-8. sz., 516-523). - A két álláspontról Kapás István számolt be Viták a pszichoanalízisről a Korunk című folyóiratban címmel (Helikon 1990, 2-3. sz., 183-194). 21 Németh Andor, Emlékezések, in Németh Andor József Attiláról, s. a. r. Réz Pál, Bp., Gondolat Kiadó, 1989, 451.