Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"Szublimálom ösztönöm"
ŐSISÉG ÉS FOLYTONOSSÁG JÓZSEF ATTILÁNÁL 191 tazmái világosan skizofréniára utaltak.12 A Szól a szája szólítatlan... töredékben az erkölcs „zsigereim zsugorgatja”, „ne bolondozz a belemben”, „babos vesémet ne vesd ki”, „ne lapulj meg a lépemen” stb. A Fónagy által említett „ősi” nyelvréteg, a „természetes kód” felszínre kerülése József Attilának a költészetről vallott (például a Cobden-vitában kifejtett) felfogásával rokon. Erre is utal a „Költőnk és Korá”-nak a szublimációt említő szakasza. Míg az előbb idézett, a Cobden-vitában kifejtett József Attila-i felfogás szerint a szublimáció a testi megnyilvánulások költői szintre való felemelkedését jelentené, itt, éppen ellenkezőleg, a testi valósághoz való visszatérést emeli ki: a felemelkedő, a nagy Űrhöz, az anyához felszállni akaró „üres” lelket, mint léghajót kosarához, a testéhez kötözi. Hasonló gondolattal találkozunk a Vallomásban is: „...a tárgyi világ ellenállásátjelző (mint ahogy a tigris sávjai jelzik, hogy bambusz-környezetben él), tehát a világ ellenállását jelző értelemnek, értelmi törvényeknek kellene átadnom magamat - hja. Lehet, hogy ez volna a szublimálás.”13 (Emlékezetem szerint József Attilának csak ebben a két írásában van szó szublimációról.) Mind a két idézet szerint a valóságelvnek az örömelv fölé kerekedése lenne a szublimáció lényege. A „Költőnk és Kora” „k” betűinek keménységet sugalló megjelenését általában a hangutánzás vagy hangszimbolika osztályába sorolják a szerzők. A szó hangteste „utánozza” a kifejezendő, nyelven kívüli valóságot. Ez az utánzás azonban szimbólum is, tehát kettős arculatú: egyrészt jelen van benne a kifejezendő valóság egy része, és mint ilyen, összefügghet a testiséggel is, másrészt mint nyelvijei, ezt a valóságot elvontan, szimbolizálás útjánjelenti. Ez a fajta hangszimbolika átvezet József Attila „szókultuszához”, amelyet Tverdota György olyan meggyőzően fejt ki tanulmányaiban. Ez a szókultusz időnként szómágiában jelentkezik. „Jelölt és jelölő közvetlen egységben vannak, mint a primitív ember gondolkodásában. Ha kimondom a szót, megjelenik a tárgy” - írja Tverdota.14 A szó tehát mágikus hatalommal bír, kimondása közvetlenül - és nem fogalmi értelmén át, közvetve hat, mint a Genevieve Calalme-Griaulle által oly alaposan tárgyalt dogonok nyelvfelfogásában, akiknél például a no megtermékenyítése közvetlenül a férfi (bizonyos bonyolult feltételekhez kötött) szavaival történik, a szónak tehát cselekvő ereje van.15 12 Valachi Anna, Analízis és munkakapcsolat dr. Rapaport Samuval, in „miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila, szerk. Horvá th Iván, Tverdota György, Bp., Balassi Kiadó Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1992, 231-232. "JÓZSEF Attila, Vallomás, in József Attila Összes Művei, IV, s. a. r. Fehér Erzsébet, Szabolcsi Miklós, Bp., Akadémiai Kiadó, 1967, 23. " Tverdota György,József Attila szókultusza, Jelenkor 29 (1986): október, 920. " Genevieve Calame-Griaui.e, Ethnologie et langage. La parole chez les Dogon, Paris, Gallimard, 1965, 65-70, 534.