Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
Farkas János László Festet öltött érv A Logosz keresése József Attila költészetében Tanulmányom nem egyenes vonalban halad az elejétől a végéig, bár kezdettől ugyanaz a probléma foglalkoztat benne. Hadd idézzem én is József Attila méltán emblematikusnak tekintett versmondatát: „A líra logika, de nem tudomány.”1 Vagyis a költészetnek van egyfajta sajátos logikája, amely másféle, mint a tudományé. így kimondva azonban ez elég triviálisan hangzik, mitől érezzük hát emblematikusnak? A választ a mondatnak egy másik, nem közvetlen, de közel eső implikációjában keresem, amely már nem is a költészetet, hanem a logikát érinti. Mert a logika e fogalma, melybe a költészet is belefér, nem lehet azonos azzal, amit e szón közönségesen értünk: tágabb annál. S ha logika, ez a tágítás nem lehet önkényes vagy ötletszerű: érvényesnek kell lennie. József Attila verseiben és írásaiban ezeket az érvényességtágító mozdulatokat próbálom kilesni. Szerkesztői üzenet Ennek az írásának József Attila nem adott címet: ez lett a címe, így alakult. Eleve szerkesztői üzenetnek szánta, de a szót műfaji megjelölésként, rovatfejként értve. Az e rovatban megjelenő írásoknak nem is szokott címük (csak címzettjük) lenni. A cikk címe azért lett végül ez - s került a lapvégi rovatból a Szép Szó élére -, mert elkészülvén nyilvánvalóvá vált, hogy nem szerkesztői üzenet. - Nem az műfaji értelemben, de határozottan az, ha ilyen sorokhoz viszonyítjuk: „s megszerkeszti magában, mint ti / majd kint...” vagy „Itt a lelkek / egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt / oly üresen várnak...” Mindenesetre olyan szöveg ez, ahonnan mindig érdemes elindulni, és ahová mindig érdemes visszatérni. íme: 1 1 Vő. korábbi dolgozatommal: Logika, de, Világosság 40 (1999): 12. sz., 65-87. - Jelen írás első és második része eredetileg előadásként hangzott el az Irodalomtudományi Intézetben rendezett József Attila-konferencián 2002-ben, illetve 2003-ban. Az ott elhangzott hozzászólások segítségemre voltak a végleges kidolgozásban; külön is köszönetét mondok Tverdota Györgynek és Veres Andrásnak az elkészült kéziratról tett megfontolandó észrevételeikért.