Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
45 József Attila antipszichologizmusának megítélésében némiképp eltér a véleményem az általánosan elfogadottól. Tverdota György például ezt írja: „József Attila, aki a harmincas évek elejétől fogva a freudi lélektan legodaadóbb híve lett, a húszas évek végi írásaiban minden alkalmat megragadott arra, hogy a pszichologizmus ellen tüntethessen.”25 Ezt aligha lehet másképp érteni, mint hogy József Attila azzal, hogy freudista lett, megszűnt antipszichologista lenni. Ez azonban koránt sincs így. Természettudomány és marxizmus című cikkében József Attila Tótis Bélánál súlyosan elmarasztaló éllel „pszichológizmust” diagnosztizál, mely abban áll, hogy „minden világfölfogás keresztül-kasul szubjektív és nélkülözi a tárgyi észrevételt. A marxi világfölfogás tételei tehát nem tárgyi igazságok, hanem szubjektív jámbor óhajok volnának”.26 A cikk a Korunk 1932. májusi számában jelent meg, a július-augusztusi számban pedig Bertrand Russell Kína-könyvét kritizálja azzal, hogy szerzője „[njyakig esik a pszichológizmusba”.27 Ezek a cikkek az Egyéniség és valóság szomszédságában születtek, ami félreérthetetlenül arra vall, hogy a freudi pszichológia elfogadása és a pszichologizmus kategorikus elutasítása között nem volt semmiféle kizáró viszony József Attila gondolkodásában. A „pszichologizmus” szót és az e szóval jelölt módszer kritikáját, mint tudjuk, József Attila Pauler Ákostól tanulta (és ha már említettem Tverdota György nevét, hadd tegyem hozzá, hogy ezt a „mint tudjuk”-ot neki köszönhetjük). Pauler Ákos a pszichológizmust olyan álláspontként jellemezte, amely szerint „az igazság az ember gondolkodásához viszonyítva teljesen relatív”,28 s a „logizmust” állította vele szembe, amely szerint a logikai alapelvek igazsága tértől-időtől függetlenül fennáll, s általában a gondolat igazsága független attól, hogy bárki igaznak tartja, vagy egyáltalán elgondolja. így megalapoz egy objektív és abszolút fennállást, amelyet a térhez és időhöz nem kötött érvényesség jellemez. De Pauler nézetei helyett inkább József Attila 1929-ből való önvallomását idézem: Hiszek a tiszta észben, aminthogy mindenki hinne benne, ha véle élni nem volna fáradságos. A tiszta költészetben, mert ő teremtette meg azt a közösséget, amely a társadalom antagonizmusa fölött derűs erő, valóságos egész és mennyei egészség. A tiszta szellemben, amelynek szabadsága korláttalan, amely a testet is föloldozgatja azáltal, hogy önfegyelemmel mintázódik a történelem porhanyó plasztikáján. Sokat szenvedek, TESTET ÖLTÖTT ÉRV 25 Tverdota György, József Attila: Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Magyarázatok, Bp., Osiris Kiadó, 1995, 32. “JAÖM, III, 119. 27/. m., 134. 28 Pauler Ákos, Bevezetés a filozófiába, Bp., Pantheon, 1921 (2. jav. kiadás), 33.