Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
46 FARKAS JÁNOS LÁSZLÓ de pusztán csak magamért, és az így nem számít semmit. Az értékek és igazságok elhagyatottsága miatt kétségbeesnem oktalanság volna: azok, akár akaijuk, akár nem, önmaguktol is rengő virágzásba pattannak, mint isten tekintetére a rózsaliget. Az emberiség sem érdekel, hiszen csak egyszerű tény, engem azonban értékekért hoztak a világra.29 Ebben a szövegben is felfedezhetünk olyan mozzanatokat, amelyek megjelennek a három-négy évvel későbbi vers gondolati anyagában. Ilyen például az „önfegyelem” említése, amelyet összevethetünk a Téli éjszaka indító mondatával: „Légy fegyelmezett!” Mondani sem kell, hogy ez a hasonlóság mekkora különbséget zár magába: amekkora az isten pillantására rengő virágzásba pattanó rózsaliget és a „kék, vas éjszaka” között van. De hadd utaljak egy másik összevethető mozzanatra: „Az emberiség sem érdekel..., engem... értékekért hoztak világra”, illetve: „szép embertelenség”. Ez az összevetés megfontolandóvá teszi, hogy az „embertelenség”-en elsősorban ne emberellenességet értsünk, hanem legalább annyira embertől független és emberen túli fennállást,30 utalást a szépség egyfajta platonikus koncepciójára. Ehhez hadd idézzek egy művészetbölcseleti töredékből is, amely vélhetőleg az önvallomással nagyjából egy időben, 1929 táján keletkezett. József Attila azzal a felfogással polemizál - nem először és nem utoljára -, hogy a művészet lényege a szépség volna, de mint szavaiból kiderül, a szépség itt felmerülő meghatározását önmagában véve érvényesnek fogadja el: „ihlet szóval a műalkotás mivoltát kívánom jelölni, eltekintve a mü értékérvényétől. Ha nincs ihlet, úgy nincs művészet sem és akkor valóban csak az alak ragyogásáról meg az eszme tündökléséről beszélhetünk, mint amaz Aquinoi Tamás.”31 Erre a meghatározásra József Attila egyébként több helyen is hivatkozik, és mindenütt ugyanabban a gondolati kontextusban.32 Előjön még az Irodalom és szocializmusban is, és úgy látom, hogy a gondolat fényével tündöklő Téli éjszakába is belevilágít. Természetesen az 1932-1933 fordulóján verset író József Attila már egészen más bölcseleti alapon áll, mint amelyet 1929-es szövegeiből kiol-ÁJAÖM, INovellák, önvallomások, műfordítások, pótlások az 1-II1. kötetekhez, szerk. Fehér Erzsébet, Szabolcsi Miklós, Bp., Akadémiai Kiadó, 1967, 22. 30 Vö. „...a »Szép embertelenség« egyszerre jelenti az embernélküliséget és az emberellenességet.” Bókay Antal, Elidegenedés és emberi teljesség. A Téli éjszaka világképe, Irodalomtörténeti Közlemények 59 (1977): 3, 645. - Ugyancsak kettős jelentésűnek érti e kifejezést Szőke György A József Attila-versek dinamikája című előadásában (2003). 31 József Attila, Tanulmányok és cikkek 1923-1930. Szövegek, i. m., 1995, 263. 32 Mint Tverdota György rámutat (i. rn., 73), a meghatározás eredetileg Albertus Magnustól származik; József Attila forrása William Knight Az aesthetika története című munkája lehetett (Bp., Franklin Kiadó, 1915, 60).