Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
50 FARKAS JÁNOS LÁSZLÓ adott ki. Az „ideális anarchista” minősítés e politikai működése kapcsán artikulálódott. De ne is nevezzük e működést politikainak, mert radikális antipolitika volt az, mindennemű tekintély és felsőbbség elutasítása, és ebben az értelemben anarchia, és ideális, mert elutasította az erőszak minden formáját is, és az uralmi viszonyok nélküli emberi közösség megvalósítását a belső megtérésre, tehát a gnózisra bízta. Témánk szempontjából külön kiemelendő, hogy egy időben Juhász Gyula is Schmitt Jenő holdudvarához tartozott, 1905-1906-ban rendszeres látogatója volt az Akadémia Kávéházban tartott szerdánkénti előadásainak. Nem tartozott ugyan a beavatottak, a feltétlen hívek közé, de nem maradt kívülálló megfigyelő sem (mint barátja, Zalai Béla, aki szellemfilozófiai és fenomenológiai beállítottságánál fogva csak kritikus érdeklődőként vett részt ezeken az üléseken). Schmitt J enő halála után legbelsőbb hívei komoly - és sikertelen - erőfeszítéseket tettek, hogy ébren tartsák az érdeklődést Schmitt Jenő eszméi iránt, több munkát is kiadtak tőle és róla. Elkerült-e ezek vagy a korábbiak valamelyike József Attila kezébe? Nem tudok olyan adatról, amely az igenlő válasz mellett szólna.40 De ha megengedjük, hogy a „gnosztikus apostol” kifejezést Schmitt Jenőre vonatkoztatható, csábító megtenni a következő lépést. 1917-ben jelent meg a Táltos Kiadónál Schmitt Jenő három előadását tartalmazó füzet, Művészet, etikai élet, szerelem címmel, Migray József előszavával és bevezetésével.41 Az előadások 1911 decemberében hangzottak el, amikor az akkor már Németországban élő mester Budapestre látogatott. A harmadik előadás témája „az ideális szerelem”, amely gnosztikus szempontból „mi légyen más, mint az embernek istenítése sajátszerű nemi vonatkozásban”. 40 Tverdota György, aki József Attila és az anarchizmus című előadásában (2002) sokoldalúan és körültekintően tárgyalta József Attila anarchista korszakát, nem látta okát, hogy Schmitt Jenő lehetséges hatásával számoljon. Jelen kézirat elolvasása után azonban ő hívta föl a figyelmemet Saitos Gyula visszaemlékezésére {József Attila Makón, Bp., Magvető Kiadó, 1964), s hogy ott esetleg releváns adatra lelek ez ügyben. Nos, közvetlen megerősítést nem találtam, de a József Attilát pártfogásba vevő idősebb barátok-mentorok világnézetének leírásában számos olyan elem jelenik meg, amely nagyon is emlékeztet Schmitt Jenő tanaira. Ezek részletezése itt nem lehet a feladatom. (Beérem egyetlen idézettel, lásd 36. jegyzet.) 41 E kiadás reprintje: Bp., Hatágú Síp Alapítvány, 1992. - Az eredeti kiadásban ez áll: „Ebből a könyvből 200 számozott példány készült finom famentes papíron.” Ez arra utal, hogy a könyv célzott közönségnek készült, és vélhető címzettjei közül bizonyára nem egy ott volt József Attila húszas évekbeli környezetében. Ide tartozik az a körülmény is, hogy Migray József bevezetése a Galilei Körben Schmitt Jenő halálakor elmondott emlékbeszéd szövege.