Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
67 4. Itt eg)’ másik értelmezést is be kell vonnom vizsgálódásomba: Lengyel András tanulmányát,8 * eddig az egyetlen olyan írást, amely megkísérli a Kosztolányi-bírálat értelmező pozícióját is kijelölni. Lengyel a recepcióesztétika alapelvének megelőlegezését véli felfedezni József Attila szövegében, arra a megállapítására hivatkozva, hogy „A költeményt [...] költő és olvasó együtt alkotják.”1' Ezt kissé elsietett feltételezésnek gondolom. Mert egy (legalább) háromlépcsős gondolatmenet kiragadott eleméről van szó. Míg Szabolcsi Miklósnak a „személyes élmény”-t hangsúlyozó megállapítása a gondolatmenet első elemét emeli ki, addig Lengyel Andrásnak a recepcióesztétikát asszociáló föltevése a másodikat. Holott a gondolatmenet folytatódik tovább, méghozzá a műközpontú értelmezésirányra jellemző hatásfogalom irányába. A műközpontúság hívei ugyanis számolnak az ésszerű (kalkulálható) hatással, miközben kizárják a szeszélyesnek (tehát kalkulálhatatlannak) ítélt befogadás vizsgálatát. Különös módon Lengyel András másutt fölveti ezt a lehetőséget is. Úgy gondolja, hogy József Attila - és egy füst alatt Kosztolányi Dezső is - „hasonlatosan az [...] orosz formalista iskolához, elsősorban magára a szövegre koncentráltak, annak nyelvi elemzésével véltek róla érdemit mondani.”10 11 Nem magát a föltevést tartom különösnek, hanem azt, hogy lehetségesnek véli a két, egymást kizáró értelmezésirány - a műközpontú és a recepcióesztétikai - nézőpontjának egyidejű érvényesülését a Kosztolányi-bírálatban." Nem beszélve arról, hogy a „szövegre koncentráló” értelmezés nem az orosz formalisták találmánya, hanem az antik retorika és poétika immár kétezer éves hagyománya. 5. József Attila bírálata elején - egyelőre hasonlatként - említi a gyermekkort és annak álomszerűségét: VILÁGKÉPEK DIALÓGUSA 8 Lengyel András, A fóltáruló „semmi”. József Attila, Kosztolányi és a nihilizmus, in Uő, A modemitás antinómiái. József Attila-tanulmányok, Bp., Tekintet Könyvek, 1996, 194—272. 8 /. m., 237-238. 10 I. m., 224. Ennek alapján véli Lengyel, hogy József Attila eljárása az Őszi reggeli című Kosztolányi-vers elemzésében „tudatos rájátszás a méltatott versértelmező gyakorlatára”. 1. m., 238. 11 Az orosz formalista iskola említése már csak azért sem szerencsés, mert a formalisták illetéktelen megközelítésként utasították el mind a pszichologista, mind a „szociális” (szociológiai?) érdeklődésű értelmezést; azt, ami Lengyel András szerint Kosztolányi, illetve József Attila értekező munkásságát jellemzi: „Mindkettőjük számára elsőrendű kérdés volt a vers megalkotottságának módja, de ennek földerítése Kosztolányit elsősorban lélektani szempontból érdekelte, lelki mozzanathoz (»egyéniség«) jutott el, József Attilát viszont, pluszként, a társadalmi mozzanat is erősen foglalkoztatta.” I. m., 225.