Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
VILÁGKÉPEK DIALÓGUSA 69 Nyilván hosszan lehetne elemezni az idézett szövegrész játékos mesterkedéseit. Kezdve azon, hogy a halál és a szerelem olyan nagy (metafizikai) kérdésekként jelennek meg, amelyek valójában nemcsak a kisgyermek számára titokzatosak, hanem a felnőtt számára is. Az álomszerűség bizonytalan, elmosódott és ugyanakkor világos állapota pedig visszautal az értekezés kiinduló beszédhelyzetére: a Kosztolányi-versek jellegzetesnek (és egyúttal mintaszerűnek) megélt hatására. 6. Más kérdés, hogy a költő és olvasó „együttes alkotómunkája” ritka szerencsés megvalósulásának, a mű és olvasója intenzív kapcsolatának mintegy záloga lehet, ha a kettő előzetes élményháttere és problémalátása alapvető hasonlóságot mutat. Angyalosi Gergely,12 majd Szigeti Lajos Sándor13 foglalkozott József Attila erőteljes érintettségével a Kosztolányi-líra központinak mondott s a mindkettejük számára fontos freudi elmélettel is összefüggésbe hozható gyermekkor-komplexusában. Mint Angyalosi írja: „Mi ragadhatta meg [...] József Attilát a Kosztolányi-jelenségben? Mely pontokon azonosulhatott a Szegény kisgyermek költőjével, és hol érezhette szükségét, hogy ellenálljon ennek a hatásnak? Az alapvető rokonságérzést valószínűleg a gyermek-lét mély átélése adhatta. Századunk magyar irodalmában ennek a két költőnek jelentette a legtöbbet a gyermekkor; nem csupán mint személyes emlék, hanem mint egyfajta világszemlélet, életértelmezés lehetséges közege.”14 15 Szigeti Lajos is úgy gondolja: „amikor Kosztolányinak a gyermekkorhoz fordulásáról, a »szerepről« szólt József Attila, akkor egyúttal önmagát és saját költészetét is vizsgálat tárgyává kellett tennie akaratlanul is, ha maga a bírálat ilyen személyességnek nem is adhat teret.”1’’ Ugyanakkor mindketten hangsúlyozzák a különbségeket a két költő felfogásában. Szigeti Lajos a fölvezető szöveg egyik mondatában,16 a „megfogható tárgyi sérelem” hiányának felemlegetésében „szinte tételesen bí12 Angyai.osi Gergely, „Az istenek ellen, könnyű, fehér ruhában” (Megjegyzések József Attila és Kosztolányi Dezső szellemi kapcsolatáról), in Költőnk és korunk. Tanulmányok József Attiláról, III, szerk. Fenyő D. György, Gelniczky György, Bp., Országos Pedagógiai Intézet, 1983, 358-377. 13 Szigeti Lajos Sándor, A felnőttség vállalása. A Kosztolányi-bírálat lírai fedezete, Acta Historiae Litterarum Hungaricarum (1976): 161-185. A kötetkiadásban a cím módosult: A felnőttség igénye (József Attila Kosztolányi Dezső című bírálatához). Vö. in Szigeti Lajos Sándor,/! virrasztó költő, Szeged, Tiszatáj, 2002, 15-50. 14 Angyalosi, i. m., 360. 15 Szigeti, i. m., 19. 16 ,A szegény kis gyermek panaszaiban nincs semmi megfogható tárgyi sérelem - olyan enyhe borzongás melege fiilleszti át sorait, amilyet a gyermek, ki az anyagi természethez közel áll, érez a legkevésbé s amelyet mégis gyermekinek ítél költő is, olvasó is.” (JÓZSEF Attila, i. ni., 167.)