Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
Előszó
Előszó E tanulmánykötet szerzőit mindenekelőtt az a felismerés köti össze, hogy az először a kilencvenes években közkinccsé vált értekező (bölcseleti) és vallomásos (mélylélektani) József Attila-írások új feltételeket teremtettek a költői életmű értelmezéséhez. Megváltozott a kutatás elméleti horizontja is; az új ismeretek fényében részben másképp látjuk a költő szellemi kapcsolódásait és tájékozódását, vívódásait és válaszait. Máshol jelölhetők ki az életmű belső határai, módosul József Attila anarchista, marxista és freudista orientációjának jelentése, s meglepetésekkel szolgál még az olyan ismert szövegek elemzése is, mint a Szép Szó híres Szerkesztői üzenetéé. A költő értekező írásainak újraértékelése a róla szóló szakirodalom felülvizsgálatát is megköveteli; a tanulmánykötet egyik érdekessége, hogy számba veszi a József Attila-kutatás mai dilemmáit is. A tanulmányok többségét két tudományos tanácskozás előadásaiból válogattuk. A 2002 júniusában megtartott konferencia címét - „ Dübörgő gépváros zugó agyam” - nem véletlenül kölcsönöztük A gondolkodó szonettje című versből. Kötetünk címadó tanulmánya, a gondolkodói és költői én szoros közelségét bemutató „Testet öltött érv” először ekkor hangzott el. Ha volt, ami ellenállt a József Attila életművét politikai és ideológiai szempontból kisajátító törekvéseknek, akkor a költő értekező prózája erre a legjellemzőbb példa. Kritikáiban, tanulmányaiban kíméletlenül feltárta kortársai kisebb-nagyobb botlásait (a Babits ellen írt pamflet csak a legismertebb közülük). Az utókor úgy próbált napirendre térni az ilyen jellegű munkák fölött, hogy az értekező prózát jelentéktelennek nyilvánította. Hiábavalónak bizonyult a Szép Szó körének, köztük Fejtő Ferencnek 1947-ben írt figyelmeztetése, hogy József Attila „senkire sem haragudott inkább, mint azokra, akik dilettáns kirándulásoknak minősítették elméleti kísérleteit, s csupán mint költőt voltak hajlandók elismerni”. Erről a holtpontról csak részlegesen tudta elmozdítani a kutatást az értekező próza első kritikai igényű, gyűjteményes kiadásának 1958-as megjelenése, mert az értelmezést akkor és még sokáig erőteljesen korlátozta a politikai klíma. Csak a nyolcvanas évek derekától kezdődhetett meg a tárgyszerű vizsgálódás. A 2003 júniusában rendezett másik tanácskozás címét - Mi, József Attilakutatók - és alcímét-A József Attila-kutatás dilemmái - egy korábbi konferen