Tverdota György - Veres András (szerk.): Testet öltött érv. Az értekező József Attila (Budapest, 2003)
"A gondolat maga"
86 FENYŐ D. GYÖRGY 2. Másodszor a versválasztásról. A (Könnyű emlékek...) nem tartozik az ismert, sokat idézett József Attila-versek közé. Holott az utolsók egyike: a kritikai kiadás az 1937. őszi versek között helyezi el, a szeptemberben megjelent Tudod, hogy nincs bocsánat után, az októberben megjelent „Költőnk és Kora” előtt. Igaz, a datálásban még Stoll Béla is bizonytalan: a (Kedvesem betegen...) és a (Könnyűemlékek...) című versekről ezt írja: „Ezt a két befejezetlen verset az ÖM nyomán [...] soroltuk ide. Pontosabb keltezésükre nincs fogódzó; a kézírás alapján a (Könnyű emlékek...) mintha valamivel korábbi, talán 1936 végi lenne.”1 Szabolcsi Miklós nagymonográfiájában ennyit ír róla: „Képzelt és valódi játékok, gyermekkori emlékek vonulnak fel. Ezúttal keresi, kívánja őket - támasznak a világ elidegenedettsége, a szenvedés és a magány ellen. Lehet, hogy korábbi vers, mert itt még nosztalgikusan sóvárog a soha nem létezett emlékek után, de az is lehet, hogy ugyanannak a halálközeli hangulatnak egy enyhültebb pillanata.”1 2 Más elemzését nem ismerem. Avers annyira nincs benne a József Attila-kutatás látókörében, hogy még az ugyanebbe az élményvilágba tartozó verseket elemző Kassai György sem említi fontos tanulmányában.3 Bár az 1937-es keletkezés idejét illetően Stoll Béla is, Szabolcsi Miklós is fenntartásait hangoztatja, azért végeredményben mégis mindketten itt helyezik el, az 1937 második felében írt remekművek mellett, a Tudod, hogy nincs bocsánat, a „Költőnk és Kora”, (Az Isten itt állt a hátam mögött...), a (Karóval jöttél...), a (Talán eltűnök hirtelen...) közvetlen tőszomszédságában. 3. Vélhetően minden versnek vannak olyan részletei, egy képe, egy sora, egy mondata, amely erősebben megmarad az olvasó emlékezetében, erősebben belevésődik tudatába. Ebből a versből bennem a „már nem fog kézen, amit megfogok” sor maradt meg így. Ezt egyrészt a verssorbeli chiazmus okozza. A sor első felében - „már nem fog kézen” - van egy időhatározó, egy tagadó névmás, egy ige és egy főnév. A sor magvát tartalmazó ige, a „fog” szerepel mindkét tagban, előbb egyes szám harmadik, majd egyes 1 József Attila Összes verse (1928-1937), II, közzéteszi Stoll Béla, Bp., Akadémiai Kiadó, 1984, 553. 2 Szabolcsi Miklós, Kész a leltár. József Attila élete és pályája 1930-1937, Bp., Akadémiai Kiadó, 1998, 841-842. 5 Kassai György, József Attila és a megkapaszkodás ösztöne, in „miért fáj ma is”. Az ismeretlen József Attila, szerk. Horváth Iván, Tver DOT A György, Bp., Balassi Kiadó-Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1992, 147-162.