Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A társadalom-, a természetkép és az emberszemlélet
csak jó lehet, aki esetleg gyengének bizonyul, hanem rossz is. Az emberiség tehát az erkölcsi törvények felől megítélve alapvetően két csoportra osztható: jókra és rosszakra. Gyökeresen új felismerés ez Nagy László költői műhelyében, s további következményei is lesznek. Módosul A vasárnap gyönyöre homogén emberképe. Most már nemcsak az éden s pokol közt egyensúlyozás és az út végén a dögbugyor teszi drámaivá a létet, hanem az is, hogy a személyiségben kétféle eredettel is jelen van a jó-rossz ellentét: egyrészt természeti-biológiai gyökerű vele született sajátosságként, másrészt a nevelődés során a társadalomtól elsajátítottként. A civilizáció nemcsak az etikai normarendszert rögzítette, hanem az attól való lényegi eltérést is állandósította. S bármennyire is ez a költői szándék, igazság és hamisság sok esetben már nem egyértelműen megkülönböztethető, ezért is szükséges az állandó önerősítés, segítségkérés. 1956 nagyfokú értékzavart rögzít a magyar társadalomban. Csak a legfontosabbakat emelve ki: magának 1956-nak, a szocializmusnak a megítélésében, a régi és az új életforma szembeállításában, az érték- és az érdeketika ellentétességének kiéleződésében. Az alapelvek és a nagy példák szintjén azonban ekkor még minden áttekinthetőnek mutatkozik. Például a Bartók és a ragadozók világában a művésszel szemben áll „az emberségéből kivetkőzött lény”, az álerkölcs, álművészet „a képmutató ragadozók” hada, „a gátló és gonosz hatalmak”, a ragadozók - maga a Sárkány. Bartók pedig „öntörvényű konok csillag”, a költő, a jó erők számára: [...] példa és megváltás, mint a legfényesebb árvák: Ady és József Attila. Ót látom a magasban, fehéren izzó haját, a sztratoszférát legyőző szemeit. Tenyerében óra: méri és ellenőrzi a Mindenség zenéjét. A társadalom nevelő ereje a rossz ösztönöket is kordában tarthatná, ehelyett azonban Káin óta inkább fölerősödik a rossz, s gyengévé válik az erős is. Nagy László és nemzedéke ezt a világháború idején, a Rákosi-korban, majd 1956-ban és utána is átélhette, s így kellő indokkal általánosíthatta. A gonoszok számára nem lát mentséget, sőt fő ellenségnek tekinti az ördögi hatalmakat, de a megtévedéssel viaskodókat, a sorsuk zsákutcájában vánszorgókat sajnálkozó megértéssel szemléli, a történelem értelmetlen áldozatainak látva őket. A Zöld Angyal látomásának is részeleme volt ez a szem183