Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
Az értékeket teremtő-megőrző lírai-mítoszi hős önarképei
az egész Nagy László-líra jellemzéséül a „káromkodásból katedrálist” kifejezést. E versről kivételesen azt is tudjuk, hogy rendkívül hosszú volt a kihordási ideje: első vázlatai még 1954-ben keletkeztek: „Egyetlen szóból, egyetlen felötlött verssorból is lehet költemény. Egy-egy sort sokáig hordozunk magunkban, egyszer csak megérjük, hogy a vers építkezik. Példát mondok: a Ki viszi át a Szerelmet című versemet először 1954-ben próbáltam megírni, nem sikerült. Csak később, talán három év múlva volt olyan, hogy versnek nevezhettem. De később ezen is javítottam.”79 A híres vers szövege tehát döntően 1957 táján keletkezett.80 A Versben bujdosó viszont már 1973-ban kötetcímadó, sőt cikluscím, s nyomatékos helyen, a kötetzáró Ég és föld című oratorikus mű előtt található. Ez a vers is jóval korábbi a kötetnél: az 1968 szeptemberi Kortársban olvasható, s ismeretes, hogy ekkor s érte kapta a költő a sztrugai fesztivál aranykoszorúját. A Verseim versének tanulmányozható egy kézirata is,81 s a Naplóból is tudható, hogy 1976. december 21-22-én keletkezett Szigligeten.82 Az Új írás következő áprilisi számában jelent meg, a tejedelmes és reprezentatív költészetnapi összeállítás záródarabjaként, már itt is végig nagybetűvel szedve. Az időben távolodva egy lezárult pályától, nyilván másodlagosabbá válnak a pontos dátumok, megjelenések, itt azonban a filológiai pontosságnál is indokoltabb jelentőségük van, hiszen ez az ars poetica-hármas egymástól láthatóan arányos távolságban az egész érett pályaszakaszt átfogja. Az idézett vallomás a költői-szemléleti forradalom nehézségeiről, többlépcsős voltáról is tanúskodik. Innen jutott a költő addig a teljes körű szakmai biztonságig, mindentudásig, amelyet a Napló bejegyzései több esetben is kifejeznek. A Ki viszi át a Szerelmet mindössze 14 sorból áll, akárcsak a szonett. S még ha formája egyedi is, szigorú komponálási elve, fokozó jellegű felépítése, csattanószerű lezárása a klasszikus versformához hasonló alkotói fegyelmet követelt meg. Ha első olvasásra nem is, az elemzés során kiderül, hogy a megszerkesztettség a vers egyik lényegi sajátossága. Létem ha végleg lemerűlt ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla90