Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
Felsőiszkáztól Farkasrétig
falu kocsmájában vagy a vonatutakon. A tenger is legkegyetlenebb arcát mutatta Burgaszban. Ezt az utat mégis megismételte 1959-ben, amikor a PEN Club kitüntetését kapta meg.8 Tanára a népköltészeten keresztül ismertette a nyelvvel, s ez igen szerencsés módszernek bizonyult. Nemcsak a fordítási anyaghoz segítette hozzá ugyanis, hanem arra is rákényszerítette, hogy a magyar népköltészetben s annak elméleti irodalmában alaposan elmélyedjen. Első népköltészeti gyűjteménye 1953-ban jelent meg Szablyák és citerák címmel. Hazatérése után szembesül a megváltozott viszonyokkal. Nehezen tájékozódik, eszmélése vontatott, fel kell dolgoznia az ellentétes élményeket. 1952 nyarán már határozottan látja feladatait, amint ezt Aszály című verse meggyőzően tanúsítja. Közben elég nehéz anyagi körülmények között él, de nem vállalja, hogy a Szabad Nép munkatársa legyen. Albérletekben hányódik, egyszer ki is fosztják. 1952. augusztus 20-án házasságot kötött Szécsi Margit költővel. A következő évben megszületett András fiúk. A Kisdoboshoz hívta őt Zelk Zoltán szerkesztőnek, Zelk édesanyja pedig társbérletében adott lakhatást, míg 1953 késő őszén Zuglóban egy új lakást nem kaptak a Derkai utcában. A költő újabb kötetei, A nap jegyese 1954-ben és A vasárnap gyönyöre 1956-ban az igazi beérkezés könyvei, a második egyúttal annak a lírai forradalomnak is programos műve, amely Juhász Ferenc és Nagy László nevéhez fűződik ezekben az években. 1950 és 1953 után 1955-ben már valóban rangos költői teljesítményt ismer el a József Attila-díj. 1956 eseményeiben csak verseivel és a belőlük sugárzó szellemiséggel vett részt a költő. A Kisdobos viszont 1957 elején megszűnik, Zelket letartóztatják, Nagy László állás nélkül marad, s közben felesége is beteg. Biztos keresetet csak a fordítástól remélhet. Újból angolul tanul, megszereti Lorcát is, s terjedelemre is hatalmas műfordítói munkásságának jelentős része születik ezekben az években. 1959-ben az Élet és Irodalomhoz hívták képszerkesztőnek, s haláláig ez a munkahelye: élete végén már főmunkatársként vehetett részt a lap szerkesztésében. Utolsó verseinek nagy része ezért is jelent meg e hetilapban. 1957-ben kiadott gyűjteményes kötete, a Deres majális a nyilvános fórumokon visszhangtalan maradt. Másokkal együtt Nagy Lászlót is politikailag ítélték el és meg, s így csak 1965-ben jelenhetett meg ismét könyve neki s Juhász Ferencnek egyaránt. Ettől kezdve azonban töretlen költészetének ismertté és elismertté válása. 1966-ban Kossuth-díjat kapott, igaz 13