Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A társadalom-, a természetkép és az emberszemlélet
Élesebb vonalrajzú is lesz a vers második felében az önarckép, amely az első pillanattól, a cím megszólításától kezdve formálódik, részben az érzékletes, beleélő-azonosuló megjelenítés, részben az attól való kérdező eltávolodás, az „érdemes volt-e” tragikus feszültsége által. S bár a kérdezés ellenére is kétségtelen, hogy ennek az életútnak és életműnek kortól elvonatkoztatva is megvan az önértéke, a megnyugtató magyarázatot csak az adhatja meg, ha itt és most, a vers belső idejében bekövetkezik a csoda, és József Attila átsugároztatja hitét és elszántságát, reménytudatát és játszó szívét a félelemmel telt utódra: két kisírt szemmel, tüzes iker-körrel nézz a szemembe, hogy rendülne bele a mohó, emléknélküli tenyészet, az egek mirigy-rendszere s e megváltadon földi lét. Mindaz rendülne bele tehát, amivel pőre volt József Attilának, pőre van Nagy Lászlónak, s minden halandó embernek. A nem emberérdekű hatalmaknak és erőknek ez a megrendülése adhat reményt. Miként Jézus úrrá lett a pokol erőin, legyőzte a halált, s győzelmével mindenkit kiemelt az emlék nélküli tenyészetből, s megváltott a földi lét végességéből, úgy kéri ugyanezeket József Attilától megszólítója. Kéri, mert halálfélelme van, de nem a fizikai pusztulástól fél, hanem egy azt megelőző, erkölcsi-tudati jellegűtől. Az a félelme, hogy eljuthat a „semmi se fáj” állapotáig, a teljes reménytelenségig. József Attila „ésszel mérhető pontokon is túlra” jutott, Nagy László és kora számára az atomhalál víziója is ésszel mérhető iszony. A pokoli út és a dögbugyor képe ezzel az iszonnyal nyeri el még teljesebb jelentését. A. József Attila! nemcsak jelentéskörében, hanem szerkezeti építkezésében is polifon. Ha a himnusz- és imahelyzet felől közeledünk, akkor egy megszólítást (a cím) követ egy szenvedéstörténet és annak víziószerű analógiás továbbgondolása (1-41. sor), majd az ismételt megszólítás után (42. sor) saját szenvedéstörténetének előadása s beleépítve a segítségkérés (43-64. sor). Ha az ars poetica érvényű szólító vers, emberiségköltemény a kiindulópontunk, akkor is külön egységként kell kezelnünk a címet mint szólítást. 181