Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A társadalom-, a természetkép és az emberszemlélet
Nemcsak kétféle értékrendet állít szembe ez a prózavers, hanem külön-külön is polifonnak mutatja őket: a fakir tudományát pozitív hatásával, az írókét pedig produkciójuknak groteszk-ironikus bemutatásával. S az egészet egybefogja az idétlen, de valós verseny: hol van a nagyobb szenzáció, melyik porondon. Bármennyire központi is e néhány versben a cirkusz motívuma, Nagy László kései költészetében is csak részelemként van jelen: a versek világszemléletét átformálja, de nem teszi mássá. Rendre érzékeltetik a művek: bárminek a cirkuszivá minősítése nézőpont kérdése is, s nem biztosan, illetve sokszor bizonyosan nem az értéktisztelet jegyében válik vagy mutatkozik valami cirkuszinak. Mint az alkotó, a helytálló ember, a tragikus groteszk lét hőse, aki nemcsak Artista, havazó tartományban, hanem a „veszett ügynek bolondja” is. S földgolyónyivá tágul ez a szemlélet: „az ember-cirkuszos gömb” (Fejfáknak fejfa) vonszolódik a térben, s „cirkuszos úr vagy, idő” (A zöld sátor elégiája). A történelem- és az emberszemlélet változásai indokolják a cirkuszmotívum megjelenését, s azt is, hogy ennek következetes végiggondolása három irányba is tovább vezet. Részben a cirkusz tragikus groteszkjének a feloldásához a játék és a stilizáció révén. Részben negatív végletekig való kiélezéséig a rémálom látomáskörében, az etikum horrorba hullásában. Részben pedig a rémálom ellentettjének, a jó álomnak a felmutatásában, a feloldhatatlan feloldási kísérletében. A játékosság új fejlemény a hetvenes évek költészetében. Korábbról jóformán csak egyetlen példát találhatunk rá, az 1954-es Játék karácsonykor József Attilá-s kedvességét. Ezen túl leginkább a verstani, nyelvi-stilisztikai sajátosságok mutattak időnként játékosságot. Az utolsó kötet Vidám üzenetek (1973-1977) ciklusa azonban mégsem formálja át radikálisan a költői világképet: elkülönült ciklus marad, amely egyrészt alkalmi költeményeket, másrészt talán más ciklusokban természetesebb helyet találó „komoly” műveket tartalmaz, mint az Üzenet X-nek a fonák napfogyatkozásról, az Apánk a másvilágról. Az önértelmező vallomás szerint „én soha nem voltam olyan magától értetődően derűs alkat, mint ahogy szeretnék elhitetni velem. [...] Manapság, már jó ideje, nagyon fontos dolgokat akarok elmondani. És fontos dolgok sohasem kapcsolatosak a derűvel valahogy.”155 A ciklus elkészülte és zömmel az Elet és Irodalomban való megjelenése után pedig ezt mondja: „Kezem alól ez a sorozat, ha meglepő is, nem természetem elle196