Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A prózai írások, a vallomások, a napló
vállalva igazi poéta doctus volt Nagy László is. Nemcsak etikus művész tehát, hanem tudatos is. Néhány híresebb vers példáját megidézve, Budai Ilonka estjének bevezetését 1975. október 10-én vállalta el a költő. A következő évi február 7-én jegyzi föl, hogy talán verset ír erre az alkalomra. Február 16.: „Elindítottam a verset, amitől régóta kínlódok már. Megtaláltam hozzá a formát. Eszembe jut József Attila, valahol mondja, ha kész is a vers mondandója fejben, formába tenni, az a nehéz. Tehát elkezdtem.”. Február 18.: „A versből kész kb. 25 sor”. Február 21.: „Egész estémet e verssel töltöttem, tulajdonképpen kész. 2-3 sor hiányzik a befejezés előtt. Boldog vagyok!” Február 22.: „Hamar a vershez láttam. írtam pár sort, de átjavítottam az utolsó részt. Kész a vers! Örömömben énekelni kezdtem. Fölébe írtam a címet: Szólítlak.hatyíyu.” Néhány nappal később szerzett tudomást édesanyja szem műtétjéről. (1976. február 28.) Június 23-i bejegyzés: „elkezek egy verset, néhány sor kész, a címe előbb megvolt: Műtét anyánk szemén.” Augusztus közepén többnapos átírási hullám után 15-én jelenti késznek a verset. Először 1976. január 14-én olvashatjuk, hogy foglalkoztatja Balassi Bálint, írna róla drámát, de nincs rá ideje. Bő esztendő múlva, március elsején: „Elkezdtem újra a Pelikán-verset. Most lehet belőle valami.” Március 12: „Megindul a vers, ma a végére járok. Igen súlyos a forma, nyelvileg győzni kell, hogy ne legyen rögös, hiszen elszabadult, kiszakadt mondandó ez, Balassi lázbeszéde! És vigyáznom kell, hogy amennyire lehet, mai legyen. Különben miért is írnám!” A versek hézagos keletkezéstörténeti feljegyzései között több futó megállapítást találunk, amelyek mégis végérvényesnek látszó kijelentések poétikai, verstani, ars poeticára vonatkozó ügyekben, s amelyek nemcsak alkotáslélektani szempontból értékesek. Néhány aforisztikussága által is jellemzőközlés: „a legbiztosabb dolog az írás.” (1975. június 1.) Margit szülei „Nem tudnak M. tegnapi egyórás estjéről, pedig jó volna, ha pár szót mondanának neki, hiszen értük van a költészet.” (1976. június 6.) „Jól megy a vers. Persze eléggé vázlatos. A töményítés majd később.” (1976. augusztus 21.) „Mivel a kényes dolgokat is meg tudom már fogalmazni, nem kell félnem, hogy gyávának mondanak.” (1976. november 4.)203 „Én elsősorban emberi költőnek tudom és érzem magam. De a nyelv, a sors, a gond köt ehhez a hazához, néphez. S ha van erőm olykor, s van lehetőségem: kiállók érte. Vajon, szégyellnem kell ezt? Én a sumákolókat utálom.” (1977. március 4.)