Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A látomásos-szimbolikus-mítoszi szemléleti-poétikai forradalom
A látomásos-szimbolikus-mítoszi szemléleti-poétikai forradalom A magyar lírát a század első két-három évtizedében a modernizmus és az avantgárdok olyan radikális szemléleti-poétikai forradalmai hatották át, amelyek mozgalomszerűen is irányzatokká tömörültek. Ezek egy idő után - a dolgok természete szerint - önmagukban és egymásra hatva is klasszicizálódni kezdtek. Ezt a tendenciát erősítette fel a húszas évek közepétől, 1930 tájától az az újabb áramlat-csokor, amely erősen támaszkodott múlt századi hagyományokra is. A rokon törekvéseket nevezték új népiességnek, új tárgyiasságnak, új realizmusnak, új klasszicizmusnak, e tendenciákat kitágítva az egész évszázadra, összefoglalóan XX. századi realizmusnak,50 az 1930-1960 közötti évtizedekre értve pedig szintetikus realizmusnak,51 ez utóbbiba beleértve az említetteken túl más irányokat is, például a remitologizációt. Ez utóbbi szempont azért is lehet különösen termékeny, mert a világirodalmi kiindulópont segítségével talán könnyebben átlátható, hogy például Illyés Gyula és Sinka István vagy József Attila és Weöres Sándor törekvései nem tagadják és kioltják, hanem kiegészítik egymást, s ugyanannak a kornak a kihívására adott lehetséges válaszok. Nagy László emberi-költői öntudatra ébredése és kibontakozása egyaránt a századnak erre a középső, „szintetikus” korszakára esik, de pályájának alakulásában nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazai társadalom- és irodalomfejlődés, ezen belül a líra formálódásának sajátosságait. Nemcsak az irodalom forradalmian újat hozó, hanem klasszicizáló jellegű korszakaiban is egy idő után az uralkodó irányzati jelleg(ek) kifáradása-megkopása tapasztalható. Ez az időtartam változó: a második évezredben sokáig két-három évszázadot is elérhetett, a felvilágosodás után jó néhány évtizedet, a XX. században viszont már két-három évtized is maratoni időtartamnak számít. A Nyugat is azért maradhatott jellegadó orgánum, mert - bár mértéktartóan - követte a változásokat. Az 1930 táján a hazai irodalomban is egyértelműen megerősödő újrealista tendenciáknak52 az 54