Vasy Géza: Nagy László - Kortársaink (Budapest, 1995)
A látomásos-szimbolikus-mítoszi szemléleti-poétikai forradalom
itt a remélt, de az események következtében eltűnő jövőt siratja. Előtte azonban még ki is tágítja a genézistől a jelenig ívelően az ember kiszolgáltatottságnak alapképletét: Él az atom korában, s mintha őskori dárda döfködné mellbe, - öklét tehetetlenül rágja. Segítség itt már nincs és nincs mi a reményt óvja: az is pocsékká ütve, akár a pozsgás rózsa. A „kezedben a rózsa lefejezve” gondolatnak is előképe ez, ugyanakkor azt is szemlélteti, hogy a lét drámaiságára vonatkozó felismerés a végtelen idő áramában érvényesül, nemcsak a jelen, s nem is csak egyes történelmi korszakok sajátja. Ezért ölthet mítoszi jelleget, s ez azért érvényesülhet minden erőltetettség nélkül, mert olyan alapelemből - a természeti katasztrófából - építkezik, amely általában sohasem válik kivédhetővé, talán még a természettudományok legvakmerőbb idealistái szerint sem. A „kószáló”, azaz József Attila módján szemlélődő elme azonban bölcsebb, s most már olyan „meglett emberé”, „ki tudja, hogy az életet / halálra ráadásul kapja”,56 tudja még akkor is, ha következtetései aztán másfelé vezetik a versvilágban, ahol a „bizánci” viharzenét föloldhatja az embernek a kozmoszi arénában a társadalomra utaló bajokat sejtető bánattal, bitangsággal vívott, egeket zendítő harca. A polifónia legáltalánosabban a normális emberi tudat és az olyanamilyen társadalom természetes sajátossága, tartalma és formája. A valóság elvileg bárki számára megközelíthető mágikus-mítoszi, tudományos, művészi, vallásos vagy gyakorlatiasan hétköznapi nézőpontokból is, s egyugyanazon ember tudatát, gondolkodásmódját már ez a tény is polifonikussá teszi. A különböző szerepek, feladatok, célképzetek ezt meg is követelik. Kiiktathatatlanul polifonikus a sok-sok ember alkotta társadalom. Ez azonban most csak abban az összefüggésban foglalkoztathat bennünket, hogy az irodalmi mű ebben a társadalmi közegben s ilyen tudatmozgások által keletkezik. A polifon tudat sem hoz létre azonban szükségképpen polifon műalkotásokat. S bár a polifóniának nagyon sok szintje és rétege lehet és van, inkább csak a felvilágosodás korától kezdve, tudatos alkalmazása révén pedig a XX. században válik meghatározó irodalmi sajátossággá. 61