Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
híradásával - még az őt elismerő olvasók körében is. A kitűnő kritikus, József Attila értő és megértő csodálója, a későbbi 1940-es összkiadás sajtó alá rendezője, a kommunista Bálint György a Nagyon fáj című kötetről írt bírálatában szükségesnek érezte megvédeni a költőt önmaga ellenében, és szelíd tapintattal előre vagy inkább visszaterelni igyekezett a „közösségi” költészethez: „És mégis reméljük - a költő érdekében is -, hogy lírájának ez az irányzata, ez a nagy befelé nézés nem marad állandó. [...] A búvár részéről megrázó és nagyjelentőségű teljesítmény, ha lemegy az óceán fenekére - de sem az ő, sem az emberiség szempontjából nem volna értelme, hogy végképp lenn is maradjon. Ismétlem, nem tartom sem kisiklásnak, sem »árulásnak«, hogy József Attila egy időre hátat fordított az emberi közösségnek. Nyilván tudta, miért kutatta lázas önkínzással »az ösztönöket idebent«. Az elfordulás és elvonulás korszaka néhány nagyszerű értéket teremtett és jótékonyan fokozta a költő belső érési folyamatát. De most majd ismét fel kell fedeznie a világot, az emberi kapcsolatokat, »a termelési erőket odakint«.”113 E kötet készületlenül érte Gyarmati Fannit is. Naplójának 1937. január 18-ai bejegyzésében (miután Ignotus Pált ostorozta)114 így fakad ki ellene: „És a nyilatkozatok, hogy a legnagyobb élményt a József Attila új verskötete (Nagyon fáj) tette rá [ti. Ignotus Pálra]. Ez is csak olyan póz. Utálatos. Nem tehette, mert azok a versek olyan ész-versek és olyan gabalyodott nagy részük, mint Attila »csevegése«. Egyszerűen: élvezhetetlenek egy pár kivétellel. A fenséges és mély lírai lélegzetet nem érzem belőlük.”115 Figyelemre méltó, hogy Fanni itt átveszi másoknak - a versek kiszámítottságát kifogásoló - érvelését. Az általa jelzett kivételek közé tartozik A város peremén, az 1937. december 13-ai bejegyzésében egyik kedvenceként említi.116 Mint arra már utaltam, a vers kilóg a kötetből (korábban is keletkezett), a többi vers tépett, zaklatott világával szemben kiegyensúlyozott és harmonikus. Nyilván közelebb állt a Radnótit is jellemző, klasszicizálásra hajló ízléshez. Valójában a Szép Szó körét is megdöbbentették a költő pszichoanalitikus ihletésű versei. Ezeket ugyanúgy a betegségével, mentális leépülésével magyarázták, mint József Attila egyre nagyobb „megbízhatatlanságát”. Óhatatlanul fölmerült a stigmatizálás veszélye is. S maga a költő is haszontalannak kezdte érezni magát, felvetődött benne, hogy társai talán mégsem értik meg eléggé. És lehetséges, hogy valóban így is volt. 113 Bálint György, József Attila: Nagyon fáj, Gondolat, 1937. január-február , KJA1 1987, 471. 114 Radnóti és felesége nagyon rossz véleménnyel volt a Szép Szó vezető embereiről, úgy vélték, kihasználják a beteg költőt. József Attila haláláért is őket tették felelőssé. 115 Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni, i. m. 147. Kiemelések tőlem - V. A. 116 Uo. 252. Lásd a József Attila alakja és megítélése Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni naplójában című tanulmányomat. 171