Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)

"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok

„van benne [mármint Lőrincz Jenőben] egy bizonyos hangattitude, amely egy igen híres és szinte páratlanul népszerű Ady-versnek (Sóhajtás a haj­nalban) első felével ábrázolható, amely Ady-versnek vonatkoztatott fele - a sacrilegium hominum! - teljesen művészietlen”.14 Az Ady-vízió viszont (amely A Toll című hetilapban a Kosztolányi pamf­­letje nyomán kirobbant vitához szólt hozzá) magától értetődőnek tekinti Ady művésziségét, és Kosztolányi szemére veti, hogy a kipécézett Ady-idézeteket az ízléstelenségük miatt bírálja, holott kritikusként a művészietlenségüket kellene kimutatnia.15 A Lőrincz Jenő-recenzióval a Nyugat-beli publikációknak vége is szakadt. József Attila megorrolt Osvátra, mivel utolsó bírálatát csak több hónapos fektetés után jelentette meg, de még inkább azért, mert nem hozta le verseit. Időközben az érdeklődése is más irányba fordult, az irodalomkritikust átmenetileg háttérbe szorította a művészetbölcselő. 1929-es vitairata, az Ady­­vízió és az 1930 elején megjelent Babits-bírálata már az Ihlet és nemzet címmel tervezett esztétikai munkájának megállapításait próbálják apró­pénzre váltani. Tulajdonképpen csak ezután, 1930-ban és 1931-ben alkotta meg iroda­lomkritikai életművének java részét, amely nem több öt recenziónál (Nagy Lajos Lecke című novelláskötetéről, Aszlányi Károly Pénz a láthatáron című regényéről, Mécs László Az ember és árnyéka című verseskönyvéről, Kassák Lajos 35 vers című kötetéről és Zsolt Béla Bellegarde című regényéről).16 Igaz, félig-meddig idesorolható még további három recenziója, amelyek értekező művekről szólnak (Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete, Elő­őrs, 1929. október 26., november 2., november 9.; Dóczy Jenő: Arany János, Előőrs, 1929. december 21.; Forrás a sivatagban, Kortárs, 1930. augusz­tus 25. - az utóbbi Hankiss János és Juhász Géza francia nyelvű magyar irodalomtörténetéről). Ezt követően négy év után, csak 1935-ben jelent meg 14 Uo. 18. 15 Vo. József Attila, Ady-vízió , Uo. 155. 16 Lásd József Attila, Nagy Lajos: Lecke, Kritika, 1930. május 18-25. ; JATC, 1995, 277-280.; Aszlányi Károly: Pénz a Láthatáron, Kritika, 1930. május 18-25.­­ Uo. 281-282.; Mécs László költészete, A Toll, 1931. február 29. = József Attila összes tanulmánya és cikke 1930-1937 : kritikai kiadás, szerk. Tverdota György, Veres András, Budapest: József Attila Társaság-L’Harmattan Kiadó, 2018. I. kötet, 323- 326. (A továbbiakban: JACTC 2018); Kassák Lajos 35 verse, Korunk, 1931. szeptem­ber = Uo. 368-371.; Zsolt Béla: „Bellegarde”, A Toll, 1932. március 20. , Uo. 509-512. József Attilának a Tamási Áron művéről írt recenziója (Hajnali madár, 1930. októ­ber) nem jelent meg a költő életében, csak a Szabolcsi Miklós-féle kritikai kiadásban. (Lásd még JACTC 2018, 305-309.) 194

Next