Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
és az ember. Az utóbbi kettő funkciója is változatlan marad (a természetet óvó, illetve irtó szerep), sőt a redukció révén talán még hangsúlyosabb is. Az elhagyás a József Attila szerint esetleges elemeket sújtja: a fák agresszív létmódját („mint tűk hegye bök be / az égi flanellba”) és a kissé pedánsan felsorolt túlélők meglétét („amik a bús tavaszt várják / szabadon vagy kertben”).97 Ez viszont azzal jár, hogy éppen az Isten gondoskodó és az ember pusztító tevékenységének kitett fák (az eredeti szöveg szereplői) tűnnek el. A változtatás megszünteti az eredeti szöveg bőbeszédű, laza dikcióját is. Érdemes megjegyezni, hogy az értelmezők általában nem hagyják magukat „megtéveszteni” József Attilától. Már Szőke György fölvetette, hogy Babits verseinek olyan sajátosságait kifogásolja, amelyek - talán éppen ennek hatására - később megjelennek az ő költészetében is.98 Stoll Béla szerint a Babits-versből elhagyott első két sor kísért a Téli éjszakában („A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág”),99 valamint a Reménytelenülben („A semmi ágán ül szívem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szelíden / s nézik, nézik a csillagok”).100 A második átirat radikálisabban tér el az eredeti szövegtől. A Babits-versszak retorikai struktúrája gyakorlatilag megsemmisül, egy kifejezetten feszes strófaszerkezet váltja fel, amelyben mindegyik sor végén (az elsőt leszámítva) cezúra van. Ez a változat jóval szűkszavúbb, tömörebb részben ezzel sikerül megnövelnie a szóképek asszociációs körének értelmezési lehetőségeit. Mind a logikai, mind a mondattani beavatkozás az utóbbi esetében a népköltészet mintáját követi. Szabolcsi Miklós jól érzékelte, hogy „az irány: a babitsi intellektuális, szakadozott versbeszéd helyébe feszesre fűzött népiesebb ízű forma”.101 A „puha gyolcs-köd” szóképe is közelebb áll a népdalok metaforakincséhez, mint az „égi flanell”. 97 Finta Gábor szerint a pedáns részletezésnek jelentősége van: „a tavaszvárás, mely az egész földet, vagyis a természet és az ember által birtokolt területeket (kert) is hatalma alá hajtja”. Finta Gábor: Szükséges-e az apagyilkosság? : Babits Mihály és József Attila, Literatura, 2008. 3. sz. 357. Még ha elfogadnánk is értelmezését a vers egészére kivetítve, akkor is fennáll az első szakasz adott helyének (az olvasásnak ebben a stádiumában érvényesülő) furcsasága. Egy-egy poétikai megoldás nem feltétlenül jó attól, hogy értelmes funkciót tudunk rendelni hozzá. 98 Szőke György, József Attila, (Magad emésztő...), Irodalomtörténeti Közlemények, 1980. 1. sz. 87. 99 Stoll Béla, Babits-hatások József Attilánál, Irodalomtörténeti Közlemények, 1993. 1. sz. 59. Nem osztom Stoll Béla vélekedését. 100 Bókay Antal, i. m. 236. Finta Gábor ezt a József Attila-szöveghelyet a Babitsvers (József Attila bírálatában nem idézett) második versszakával hozza összefüggésbe (vö. Finta Gábor, i. m. 357.). 101 Szabolcsi Miklós: Érik a fény : József Attila élete és pályája 1923-1927, Budapest: Akadémiai Kiadó, 1977. (Irodalomtörténeti Könyvtár, 32), 377. 216