Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
Mindenesetre elgondolkodtató adat, hogy amikor a könyvtáros Kőhalmi Béla felkérte az újabb írónemzedék képviselőit, írják meg, hogy melyek voltak a legjelentősebb olvasmányélményeik, a Szép Szó köréből egyedül Gáspár Zoltán nevezte meg József Attilát a legfontosabb szerzők között - ez sem Ignotus Pálnak, sem Fejtő Ferencnek, sem Németh Andornak nem jutott eszébe.117 1936 végén meghalt Kosztolányi, ami különösen nagy csapást jelentett József Attila számára. Bár a két költő neveltetése, életútja és politikai nézetei távol álltak egymástól (a nemzedéki különbség is elválasztotta őket, mint azt éppen Kosztolányi idézett novellája hangsúlyozza), mégis baráti viszony alakult ki kettejük között. Figyelték, értették és szerették egymás műveit. Nemcsak a költői nyelvről vallott elképzeléseikben álltak közel egymáshoz, hanem kései korszakuk költői gyakorlata között is meglepően sok a hasonlóság, a kölcsönös átvétel.118 Kosztolányi volt az, aki József Attilát Baumgarten-díjra javasolta, és nem rajta múlt, hogy nem kapta meg (csak posztumusz ítélték oda neki). Az idősebb költő nagyrabecsülése hitelt érdemlően igazolta József Attila előtt az élete értelmét adó költői elsőségét. Kosztolányi halála után nem volt senki, aki hasonlóképp jelentős támasza lehetett volna.119 117 A válaszokat tartalmazó kötet Az új könyvek könyve: 173 író, művész, tudós vallomása olvasmányairól címmel az 1936-os év karácsonyi könyvújdonságaként jelent meg. A kiadvány statisztikája szerint József Attilára mindössze öten hivatkoztak, ami az összesített listán a 32. helyhez volt elég. A kortárs magyar írók és költők közül Babits Mihályt harminchatan választották, Móricz Zsigmondot huszonhatan, Szabó Dezsőt huszonegyen, Kosztolányi Dezsőt húszan, Illyés Gyulát és Szabó Lőrincet pedig tizenegyen-tizenegyen. Vö. a kritikai kiadásban a [Nem volt olyan] kezdetű József Attila-szöveg jegyzetét . JACTC 2018. II. kötet, 1095-1096. 118 Vas István az elsők között figyelt fel a két költő kései költészetének kölcsönhatására: „Kosztolányi kedvence az ún. második nemzedékből József Attila volt, aki nemcsak Babitscsan helyezte magát hadiállapotba, hanem [...] azóta politikában is, poétikában is annyira eltért az útja a népiesektől. Hogy Kosztolányi a maga egészen másféle megújulásához ugyanannyira felhasználja József Attila verselési frissességét, mint Babits a magáéhoz Illyését, ezt akkor nem vettük tudomásul, részint azért, mert József Attila nyomai nem voltak olyan kirívóak Kosztolányi költészetében, mint Babutséban az Illyéséi [...] részint meg azért, mert József Attilát nemigen tekintettük úgy, mint akitől egy kiforrott, nagy költő technikát tanulhat - azt is csak kevesen vettük észre, hogy József Attila tanult Kosztolányitól. Csak ma, visszatekintve merem állítani, hogy életük legutolsó, legérettebb korszakában termékeny kölcsönhatásban voltak - aki nem hiszi, tegye egymás mellé egyfelől a Külvárosi éjt és a Hajnali részegségét, másfelől a Számadás és a Hazám szonettciklusát - pusztán a verskezelés szempontjából [...] A Számadáson József Attila világának a közelségét érezni.” - Vas István: Miért vijjog a saskeselyű?, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981.1. kötet, 80-81. 119 Figyelemre méltó, hogy József Attila a Kozmutza Flórának írt búcsúlevelében Kosztolányi Dezsőt idézi, a Számadás egyik sorát: „Tudom, hogy szeretett, és tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. »Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van 172