Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
György hegeliánus marxizmusa. Bori sajnálkozik azon, hogy Lukács nem vette figyelembe a költő eredményeit.64 A hatvanas évek derekán vitát váltott ki Forgács László könyve, amely elsőként vállalkozott a költő értekező életművének művészetfilozófiai felmérésére.65 Forgács munkája leplezetlenül elfogult és ideologikus. Egyik szembetűnően neuralgikus eleme az általa revizionistának tartott Lukács György elleni hadakozás. Gyertyán Ervin joggal ironizált Forgács beállítottságán: „Forgács vesszőparipája, ősellensége [...] minden vitapartnere közül kétségtelenül Lukács György. Elsősorban az ő teoretikus ellenfelévé kívánja felnöveszteni József Attilát, akinek elméleti teljesítménye - Forgács szerint - mindenekelőtt abban állott, hogy [...] mindig és mindenben túlhaladja Lukácsot. [...] [Minden tárgyilagos elemzés csak ellene mondhat annak, hogy a mai terminológiánk értelmében, József Attilát, teoretikus működésének egésze - s nem egyes korszakai, részletei - alapján balra helyezzük Lukácstól, és zseniális villanásai, nagyszerű és mély meglátásai ellenére, súlyában, jelentőségében - mint gondolkodót, teoretikus, vagy akárcsak esztétát - föléj [e] emeljük.”66 1964-ben írta, de magyarul csak 2004-ben jelent meg az 1956-ban emigrált Lukács-tanítvány, Mészáros István könyve József Attiláról.67 A költői nyelvben rejlő ellentétes értékgesztusok problémája során szembesíti egymással Lukács 64 Vö. Bori Imre, József Attila költészete, Újvidék: Forum Kiadó, 2005. 178., 193. Bori Imre 1959-ben írt, de csak 2005-ben, posztumusz megjelent József Attila-könyve melléktermékeként készült két tanulmányát publikálta a Híd 1960-as évfolyamában, így álláspontja már akkor ismertté vált. Elsőként ő ismerte fel az értekező József Attila jelentőségét: „Most, hogy megjelentek prózai dolgozatai, azt kell megállapítanunk, hogy érthetetlen módon merültek feledésbe ezek az írások, mert nemcsak a költő jobb megértését segítik elő, hanem még jobban kidomborítják a filozofáló, a gondolkodó költő amúgy is markáns arcélét, és azt a sejtett igazságot példázzák, hogy József Attila nemcsak nagy és eredeti költő volt, hanem ízig-vérig marxista is, eredeti gondolkodó, aki olyan korban hirdette a marxista gondolkodás eleven és alkotó valóságát, dogmamentességét, amikor az legtöbb művelőjénél dogmává kezd merevedni.” Bori Imre, József Attila tanulmányai, Híd, 1960. 9. sz. 686. 65 Forgács László, József Attila esztétikája, Budapest: Magvető Kiadó, 1965. (Elvek és Utak). 66 Gyertyán Ervin, „Csokoládé fokhagymával": Megjegyzések Forgács László József Attila esztétikája című könyvéhez (1966) . Uő, „Tisztán meglátni csúcsainkat” : Tanulmányok József Attiláról, Budapest: Kossuth Kiadó, 1985. 51-52. Míg Forgács erős kritikával fogadta Lukács György munkásságát, amely szerinte nem része az autentikus marxista irodalomnak, addig Gyertyán szemében vitán felül állt Lukács György marxista teljesítménye. A Lukács 1956-os politikai szereplését követő elítélése éppen ekkor, a hatvanas évek derekán veszítette el aktualitását. 67 Mészáros István, József Attila és a modern művészet, ford. Csala Károly, Budapest: Argumentum Kiadó-Lukács Archívum, 2004. (Alternatívák). Köszönettel tartozom Tverdota Györgynek, aki felhívta figyelmemet Mészáros könyvére, és értékes tanácsaival segítette tanulmányom elkészítését. 189