Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
A tanulmány logikai építményét és hangnemét egyaránt az a szembetűnően eltökélt szándék vezeti, hogy mindenáron bebizonyítsa: a köztudat alaptalanul hiszi Babitsot formaművésznek. A „mindenáron” kifejezés nyilván magyarázatra szorul. József Attila két szinten támadja Az istenek halnak, az ember és költőjét, előbb a maga sajátos költészeteszményének magaslatáról, hogy azután apró-cseprő verstechnikai vétségekben marasztalja el.30 A József Attila-értelmezők gyakran sajnálkoznak azon, hogy a kiváló művészetbölcseleti elgondolások hatását lerontja a bírálat durva hangneme, pamfletszerűsége - a kortársak pedig csak ezt vették észre.31 Ami a kortársak vakságát illeti, aligha csodálkozhatunk rajta. Nem ismerhették József Attila művészetbölcseleti koncepcióját, mert a költő csupán egy-két aforisztikus megfogalmazást publikált abból. Az Ady-vízió nevezetes megállapítása, miszerint „a nemzet közös ihlet”,32 kifejtetlen, enigmatikus állítás, az előtte található rövid esztétikai fejtegetés pedig - a szerzői intencióval szemben - sokkal inkább „kinyilatkoztatásként” hat, semmint „következtetésként”.33 Tverdota György alapos kutatásai bizonyítják, hogy József Attila töredékben maradt művészetbölcseleti munkásságát csak meglehetős nehézséggel (olykor leleményes nyomozómunkával) lehet rekonstruálni. Tehát érthető, hogy a kortársak nem sokat vettek észre a pamflet elméleti hozadékából, annál többet a Babits elleni indulatából. De még ha kellőképpen méltányoljuk József Attila költészeteszményét, akkor is fel kell tennünk további kérdéseket. Milyen összefüggés van József Attila művészetbölcseleti pozíciója és szövegkritikai ellenvetései között? Mennyire harmonizálnak egymással? Ha az utóbbiak nem vezethetők le az előbbiből, illetve nem érthetők meg nélküle, hova fordulhatunk magyarázatért? 30 A szakirodalom kellőképpen tisztázta az életrajzi előzményeket. Amikor 1928 decemberében József Attilát elvitték Babitshoz, összekülönböztek Benedetto Croce intuicionista esztétikájának értelmezésén. (Basch Lóránt: Egy literális pör történetéhez, Irodalomtörténet, 1959. 3-4. sz. 410-411.) Minthogy éppen Croce volt az egyik fő ihletője József Attila korai művészetbölcseleti próbálkozásának, érthető, hogy úgy érezte: kettejük közül neki van nagyobb kompetenciája. Nem lehet véletlen, hogy nem sokkal később A Toll Ady-vitájában - miközben ő is hitet tesz Ady mellett - megértőbbnek mutatkozik az Adyt támadó Kosztolányi, mint az Adyt védő Babits iránt. (Vö. Tverdota 1995, 160-161.) Ellenszenve felháborodásba csapott át, amikor 1929 novemberében Babits (Móriczcal együtt) átvette a Nyugat szerkesztését, és már az első számban lehozta Németh László lekezelő, igazságtalan bírálatát a Nincsen apám se anyám című verseskötetéről, az őt elismerő Ignotus nevét pedig levette a címlapról. József Attila mindkettőért elsősorban Babitsot tartotta felelősnek. Ellenkritikájával elégtételt kívánt venni az őt (és Ignotust) ért sérelemért. 31 Például Tverdota 1995,210-215., 217-218. 32 Az Istenek halnak, az Ember él = JATC1 1995, 166. 33 Uo. 165-166. 197