Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
Megerősíti benyomásunkat, hogy Németh Andor is, amikor felidézi a József Attilával folytatott beszélgetéseit, a szimbólumok túlzott erőltetését nevezi meg a Babits elleni indulatok egyik okaként: „Nézd meg, mennyi nagybetűt használ! - mondja a költő. - A bús Mosáshoz! Az Élet ritmusa! Szent Fájás! Míg a Halál jövend a Vakaróval! A Nagy Varázsok! A Rémek. A Nagy Ének! A Tisztulás Hegye! Megannyi elvontság, jelkép, idea! Én becsülöm a filozófiát, de versben nincs helye, a versérzékelés legyen, ne utalás.”51 Nem kétséges, hogy József Attila és Németh Andor elavultnak tartották Babits szimbolizmusát. De nem egy pontosan körülhatárolt, új poétika jegyében bírálták, ami azonítható lenne valamifajta személytelen késő modern vagy tárgyias költészettel.52 Nem hiszem, hogy - mint Dobos István feltételezi - irányzatosan próbálta volna meghaladni a költő előd poétikai teljesítményét.53 helyen, ahol a címre utalás történik) így szerepel: „Az Istenek halnak, az ember él”. Bár József Attila értekező prózájának mindkét kritikai kiadásában a cím nagy kezdőbetűvel szerepel, a Horváth Iván-féle kritikai kiadásban helytelenül, mert a forrásként megjelölt különlenyomatban a teljes cím nagybetűvel van írva. Fölvetődik még lehetőségként, hogy József Attila Illyéstől vette át ezt az írásmódot, ugyanis Illyésnek a Nyugatban megjelent recenziójában is szerepel (következetlenül) a nagy kezdőbetűs címváltozat. (Mindez annál különösebb, mert ugyanennek a Nyugat-számnak a címlapján viszont a kisbetűs változat található.) A Babits-kiadásokban a címet vagy teljes egészében nagybetűvel írják (ez a ritkább), vagy teljes egészében kisbetűvel (ez a gyakoribb). Először Babits Mihály Régen elzengtek Sappho napjai... című versének utolsó sorában bukkant fel a mondat, kisbetűs változatban: „Az istenek halnak, az ember él.” Illyés Gyula valójában az 1928-as Babits-kötet, a Versek 1902-1928 utolsó ciklusának címét emelte ki, amikor írásának ezt a címet választotta. József Attila ismerte Illyés szövegét, sőt belejavított az általa olvasott példányba, de ő nem erről a Babits-kötetről írta bírálatát, hanem a ciklus címével megegyező 1929-es kötetről, amely az eredeti ciklust tartalmazza, kiegészítve azt Babits néhány újabb, 1929-ben született versével. (Vö. Szabolcsi Miklós, „Kemény a menny”, i. m. 369-371.) 51 Németh Andor, József Attila (1944) = Vő, József Attiláról, sajtó alá rendezte Réz Pál, Budapest: Gondolat Kiadó, 1989. 73. 52 Bókay Antal a Babits-átiratban József Attila sajátos „tárgyias” költői fordulatát ünnepli: „Általában szólva Babits a képteremtő szubjektumot, míg József Attila az önmagát kibontó, lekerekítő és beteljesítő képet teszi meghatározóvá.” Vö. Bókay Antal: Líra és modernitás: József Attila én-poétikája, Budapest: Gondolat Kiadó, 2006. 236-237. Bókay szerint „az a poétikai világszemlélet, amely József Attila költészetének igazi hozadéka, a tárgyias költészet. [...] A tárgyias költészet egy sajátos metonimikus mechanizmust épít fel, a tárgy és a szubjektum homológiájára épül, de a metonímiát metaforikus vagy allegorikus gesztus kerekíti le. Kétségtelen, hogy ez a tárgyias költészet, József Attila első saját beszédmódja olyan, amit jószerével ő maga, a semmiből teremtett meg”. Uo. 50. 53 Dobos István nem kevesebbet állít (Kulcsár Szabó Ernő korszak-tipológiáját erőltetve rá a Babits-bírálat költészettörténeti pozíciójának kijelölésére), mint hogy József Attila átirata (már maga a gesztus is) fejlettebb (késő modern) szemléletet 202