Veres András: És megint elölről… Ady, Kosztolányi, József Attila (Budapest, 2022)
"Ebben a megváltott világban". József Attila-tanulmányok
vetült arra a közkeletű vélekedésre, hogy verseinek „hidegségét” kifogásolták. Ismét Vas István emlékiratához folyamodom, mint hiteles kalauzhoz: „A hidegség, amire nemcsak Illyés bírálata céloz, hanem Fenyő Lászlóé, Füst Miláné meg Németh Lászlóé, ma nevetségesen hangzik József Attilával kapcsolatban - akkor nem hangzott úgy. Hiszen arra sem József Attila az első példa [...] hogy az elemien kitörő újdonságot a keresettséggel, modorossággal, sőt, kiagyaltsággal tévesztik össze. József Attilának a szenvedélye is annyira új volt, hogy hozzá kellett szokni. Elsősorban közvetlenül politikai verseiben, amelyeknek felépítését nem egyedül Illyés érezte anti poétikusan ésszerűnek, sőt elméletinek.” Ma már persze tudni lehet József Attila értekező prózájának ismeretében, hogy nemcsak az újdonság iránti értetlenséggel magyarázható a kortársi vakság, hanem azzal is, hogy a harmincas években József Attila költészete egy folyamatosan módosuló, de mindenkor gondosan megkonstruált elméleti alapra építkezett. Fanni is áldozatul esett annak a fénytörésnek, amelynek neves kortársai. Árulkodónak tartom, hogy József Attila erőltetettnek és érthetetlennek vélt vitatkozását közvetlenül kapcsolatba hozza a számára ugyancsak idegen és ijesztő Nagyon fáj kötet élvezhetetlennek talált költészetével. Az 1937. január 18-i jegyzetében - Ignotus Pál ostorozását követően így fakad ki a kötet ellen: „És a nyilatkozatok, hogy a legnagyobb élményt a József Attila új verskötete (Nagyon fáj) tette rá [ti. Ignotusra]. Ez is csak olyan póz. Utálatos. Nem tehette, mert azok a versek olyan ész-versek és olyan gabalyodott nagy részük, mint Attila »csevegése«. Egyszerűen: élvezhetetlenek egy pár kivétellel. A fenséges és mély lírai lélegzetet nem érzem belőlük.” (147.) (Kiemelések tőlem V A) Mindez nem érvényteleníti, amiről elöljáróban írtam, hogy Gyarmati Fanni igen nagyra tartotta József Attilát. Csak arról van szó, hogy a személyét is, költészetét is ellentmondásosnak találta. A Nagyon fáj kötet a költő másik, számára idegen arcát képviselte, ahogy a kötekedő személyisége is. Fanni többször is említi naplójában és egyik alkalommal hangsúlyos helyen, akkor, amikor a költő öngyilkosságáról értesül, hogy Lakatos Pál Péter ismertette meg vele József Attilát, amikor felolvasta neki (nagy gyönyörűségére) a Fiatal asszonyok énekét.10 Ez jól jellemzi Fanni ízlésvilágának korlátait, azt, hogy mi volt az, amit élvezni tudott József Attila költészetéből. De még a Nagyon fáj kötet némely versének is hajlandó megkegyelmezni. Alig egy hónappal az előbb idézett lesújtó ítélete után már ez olvasható nap : Vas István, i. m. 793. 10 „[...] a legszebb emlékeim egyike az, amikor náluk voltunk, és Pali lelkesen olvasta fel nekem József Attila verseit. Nagyon frissek, fiatalok és boldogok voltunk az után a látogatás után. Csodavárók akkor még.” (35.) „Szegény Tilla [Attila], drága kisfiús, kedvenc költőm, hogy szerettem, hogy szerettem, mikor megtértem hozzá az értetlen gyerekkorból, mikor a Lakatos Péter Pál felolvasta a Fiatal asszonyok énekét.” (248.) 240