Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
Tulajdonképpen Kosztolányi irodalomra korlátozódó értékelését szigorítja (és egyúttal szűkíti) tovább: immanens esztétikai megítélésre törekszik, és éppen ezt fordítja Kosztolányi, valamint a vita többi résztvevője ellen. Számos esetben éles szemmel pécézi ki vitapartnerei fogyatékosságait. Sokszor csupán egy-két kiragadott megállapítást bírál. Például Aczél Benő (és a hírlapi hadakozás) egyik ütőlapját - miszerint Kosztolányi pamfletje mögött az elkeseredett Ady-rivális áll — azzal tromfolja le, hogy „Kosztolányi nevű úr nincs, nem létezik, ellenben vannak Ady-versek, meg egy cikk [a pamflet], amelyek egymással való vonatkozásukban megvizsgálandók”.116 Tehát kizárólag a művek számítanak. Fenyő Miksa - akit egyenesen „Ady-klerikális”-nak nevez - rajongását vitaképtelen álláspontnak tartja.“7 Élve a lehetőséggel, hogy Dutka Ákos az ifjabb nemzedékre testálja Ady megítélésének kizárólagos jogát, - nem kis iróniával — az ifjabb nemzedék tagjaként és nevében elhárítja ezt a jogot, mint ahogy Dutkának azt a figyelmeztetését is, hogy az Ady-revíziótól már csak azért is tartózkodni kellene, mert akik most Ady kritikusai, később hasonlóképp pórul járhatnak mások kritikája által.“8 József Attila nem kíméli Zilahyt sem, akinek társadalomlélektani szempontú próbálkozását fölényesen utasítja el: „Zilahy Lajos szerint Adyban csupán a pusztuló magyar kisnemesi osztály lelke szólal meg. Erre nézve annyit, hogy Adyban Ady lelke szólal meg - ismerek egészen máslelkű magyar kisnemeseket.” Kétségbe vonja Zilahynak azt az állítását is, hogy Ady műveletlen lett volna, hiszen akkor nem tudta volna értékelni a műveltséget, a nyugatiasságot.119 Szász Károlynak azt veti szemére (joggal), hogy nem Ady verseiről beszél, hanem Ady koráról, holott „azzal Ady verseinek csak anyaga válik érthetővé”, ráadásul „nem is a kor jellemző a közepes költőre, hanem a jó költő jellemzi a kort”.120 Néha „kisportrévá” szélesedik a vitapartner jellemzése. József Attila ilyenkor nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy ironikusan formálja meg az írók karakterét: „Márai Sándor óvatos eleganciával szombatoskodik Kosztolányi körül”,121 „Kassák Lajos {...} lutheri pózban ágál, színes tintásüvegeket vagdosván Kosztolányi ördögi fejéhez”.122 De igyekszik méltányosan eljárni, például elismeri 116 Uo. 156. 117 Uo. 163. 118 Uo. 164-165. József Attila ironikus játéka, hogy Dutka Ákos mintájára (aki ad personam Kosztolányihoz és Karinthyhoz intézi szózatát) ő is megszólítja Dutkát: „Kedves Dutka Atyám, itt vannak a fiaink, mármint én.” — I. h. 164. 119 Uo. 158. Jellemző József Attila szillogizmus iránti érzékenységére a Zilahyval vitázó alábbi ellenvetése: „En egyénileg azt sem értem, hogy »azért is nagy, mert fajtája ugyanezekbe a bűnökbe esett«. Mert: Kolompár tyúkot lop. Egész fajtája ugyanebbe a bűnbe esik. Ezért Kolompár zseniális zenész?” -1. h. 159-120 Uo. 165. 121 Uo. 159. 122 Uo. 161. 216