Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
Utórezgések
életmű legjelentősebb része," hanem az Adyt különben nem kedvelő Károlyi Amy is,* 99 100 Lukács György és Féja Géza pedig — más-más módon ugyan, de — Ady politikai nézeteivel hozta összefüggésbe népszerűtlenné válását.101 Különösen érdekes Devecseri Gábor vallomásos emlékezése, aki Kosztolányit tartotta mesterének, de ez egyáltalán nem korlátozta őt Ady szeretetében.102 A második világháború idején induló-eszmélkedő költőgeneráció megkerülhetetlen élménye Ady, még akkor is, ha később elfordult tőle, és József Attila lett a kalauza. Pilinszky János igen frappánsan foglalta össze a nemzedékinek tekinthető álláspontot: „Ady ébresztett rá a költészet értelmére tizennégy éves koromban. Mégis tökéletesen megértem, miért hanyatlott napjainkban költészete iránti szeretetünk, lelkesedésünk. A koncentrációs táborok világa, az egyetlen kis didergő molekulára redukált ember után mit kezdjünk Ady királyi pózaival? József Attila mérésadatai az emberről és a mindenségről kétségtelenül sokkalta pontosabbak, használhatóbbak számunkra.”103 Pilinszky véleménye (legalább részben) magyarázatul kínálkozik arra is, hogy miért veszítette el eleven hatását — nemcsak Ady, hanem — az egész József Attila előtti költészet az 1960-as évek végére.104 valami aznapi szóbeszéddel, Eörsi István úgy tekintette a legaktuálisabb magyar költőnek, mint akinek akkor, ’69-ről, azonnal meg kellene szólalnia, a tartózkodók pedig abban a tudatban mondták el »különvéleményüket«, hogy ezzel eleven parazsat gyűjtenek a fejükre." — Radnóti Sándor i. in. 58. 99 Erről korábban már esett szó, Vas és Weöres szereplésének A Toll 1938-as vitájában ismertetésekor. 100 Vö. Károlyi Amy hozzászólása, in Ifjú szívekben élek? i. m. 85. 101 Lukács György kitartott amellett, hogy Ady izolált maradt, mert egyedül ő akart teljes tabula rasa-t csinálni a magyar politikában és irodalomban a századelőn, ezért igazi tábor és követők nélkül kellett maradnia — bármennyire lelkesedtek is érte, vagy bármennyire is felhasználták őt faltörő kosnak a reakcióval szemben. (Interjú Lukács Györggyel, in Ifjú szívekben élek? í. m. 13—14.) Féja Géza annak a vétkes egyoldalúságnak számlájára írta Ady népszerűség-vesztését, amely csupán politikai költőként igyekezett népszerűsíteni őt. Féja is beszélt arról, hogy az ő nemzedéke számára még eleven forradalmi gondolatok időközben történelmi értékké devalválódtak. (Féja Géza hozzászólása, in Ifjú szívekben élek? i. m. 38.) 102 Lásd Devecseri Gábor hozzászólását, in Ifjú szívekben élek? i. m. 88—94. 103 Pilinszky János hozzászólása, in Ifjú szívekben élek? i. m. 110. Igaz, Pilinszky később hozzáteszi: „Számomra — mindenek ellenére — döntően és végérvényesen Ady a legjelentősebb modern magyar költő.” — Uo. 111. 104 Mint arra már utaltam, Vas István fogalmazta meg ezt legkihegyezettebben, lásd hozzászólását, in Ifjú szívekben élek? i. m. 64. - Figyelemre méltó, hogy Eörsi István, aki „a legidőszerűbb magyar költő”-nek nevezi Adyt, miben látja népszerűségvesztésének okát: „Ady mai hatását és befolyását erősen korlátozza, hogy ez a pátosz, legalábbis a régi formák közt, nem folytatható. Az igazságok nem költői privilégiumok immár, kikerültek az utcára, és eközben be is sározódtak valamelyest. Az új szereposztásban a költő nem lehet vátesz, hős, de még gyújtópont és választóvíz sem. Ehhez járul, hogy az Ady halála óta eltelt időszak darálómalmai elől menekülő költők bensőleg is fokozódó mértékben alkalmazkodtak új lehetőségeikhez, és ezek alapján bámulatra méltó életműveket hoztak ugyan létre, de többnyire az alkalmazkodás abszolutizálásának megideologizálása segítségével. Ebben azonban jónéhányukat zavarta Ady.” — Eörsi István hozzászólása, in Ifjú szívekben élek? i. m. 131.