Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
Fejezetek az Ady-kultusz történetéből
(a provokáció mint a küldetés velejárója) A fejezet további részében 1919-ig tekintem át a legfontosabb történéseket. Ha az írástudatlanokon a művészeten kívüli szempontok követőit értjük — mint Kosztolányi —, már Ady első sikerei idején sem könnyű elhatárolni őket az írástudóktól, mivel a közvélemény figyelmét felkeltő viták egy pillanatig sem korlátozódtak tisztán esztétikai szempontokra. Az Ady körül fellángolt csatározások közül az első igazán jelentős A Holnap nevű nagyváradi költőtársaság antológiája miatt tört ki. Mint arról már volt szó, nem egészen érthető, hogy a már országosan ismert Ady miért ment bele egy ilyen szövetkezésbe - szempontjai között az egyik talán az irodalmi élet decentralizálása volt.23 De éppen ez váltotta ki a különösen nagy riadalmat a konzervatív táborban, amely a „bűnös” Budapesttel szemben előszeretettel hivatkozott a törzsökös magyar, „józan” vidékre.24 Gróf Apponyi Albert kultuszminisztertől Berzeviczy Albertig, az Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnökéig, Szabolcska Mihálytól Kenedi Gézáig számos konzervatív nagyság sietett megróni az új magyar „dekadens” költészetet. (Még Mikszáthot is sikerült beugratni egy csipkelődő nyilatkozat erejéig.) Ekkor támadt először Ady ellen Rákosi Jenő, a befolyásos sajtócézár is.25 A fölvetett legfőbb vádpontokat a pályakezdő irodalomtörténész, Horváth János így foglalta össze: „Új lírikusaink különösen három ponton mondtak nemet a mi addigi általános igenünkre. Erős, de sohasem támadó, sohasem fitogtatott nemzeti érzés és fajszeretet; tisztes, férfias szemérem; s világos, közérthető beszéd: azt hittük ez a három végérvényesen megmarad, vagy legalább nyíltan meg nem támadtatik a magyar irodalomban.”26 Maga Horváth az első két pontban 23 Lehet, hogy pontosabb lenne sallangmentesen fogalmazni (mint Bölöni György), s valójában borsot akart törni „a pesti kávéházi írók” orra alá. Talán ezzel függ össze, hogy a Nyugat csak egy meglehetősen lagymatag recenzióra érdemesítette A Holnapot. 24 Az 1900-as évek első évtizedében több vita folyt ennek jegyében. 25 Kivált A Tisza-parton botránkoztatta meg: „Nyilvánvaló, hogy ami sivatag, durva kezek, vad csókok, bamba álombakók neki, az alatt nem a Tisza partját kell értenünk, hanem - Magyarországot. De volt-e valaha Ady Endre a Gangesz partján? {...} Nem tudja Ady Endre, hogy a Gangesz partján néhány ezer angol ül zsarnokul sok millió bennszülöttön, kik közt a lepra és pestis és éhhalál krónikusan pusztít és osztozik az angollal a zsarnokságban?” Lásd Ady-múzeum 1. kötet. 86—87. A Holnap-vita sok dokumentuma olvasható itt. (Külön kérdés, hogy Rákosi Jenő csalódott Adyban, aki Nagyváradról elkerülve először az ő lapjába írt. Ady számára Rákosi Jenő valóságos komplexussá nőtte ki magát, többször is kísérletet tett rá, hogy megengesztelje őt.) 26 Vö. Horváth János: Ady s a legújabb magyar lyra. Benkő Gyula cs. és kir. udvari könyvkereskedése, Bp., 1910. 14. Kötetben: Horváth János: Irodalomtörténeti és kritikai munkái V kötet. Szerk. Korompay H. János, Korompay Klára. Osiris Kiadó, Bp., 2009- 275. Ugyanakkor Horváth János azzal, hogy kis könyvet szentelt Adynak, elismerte tehetségét. 96