Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
Tverdota felhívja a figyelmet arra is, hogy a kortársakról adott kép és ítélet éppúgy kifejteden, „s éppúgy rászorul arra, hogy az utalások rejtett tartalmait utólag fejtsük föl, mint az Ady-kép esetében”.102 Még inkább elmondható ez József Attila művészetbölcseleti koncepciójának bemutatásáról, hiszen csak egykét aforisztikus részletet villant fel belőle. A cikk végén található nevezetes megállapítások, mint „A nemzet: közös ihlet. A költészet a nemzet lelkében ható névvarázs”,103 odavetett, talányos állítások, az előttük található esztétikai gondolatmenet vázlatossága miatt. A szerző által megfogalmazott szándék ellenére kinyilatkoztatásként hatnak inkább, mint következtetésként. Nem meglepő hát, hogy a kortársak keveset értettek az egészből, illetve csak annyit, hogy az induló költő nagy mellénnyel szórja ítéleteit boldog-boldogtalanról. Az Ady-vízió tulajdonképpeni értelme csak József Attila értekező életműve felől, töredékben maradt művészetbölcseleti koncepciójának feltárásával fejthető ki (illetve meg). Már csak ezért is érdekes fordulat, hogy az utolsó másfél évtizedben megkísérelték az Ady-revízió felől felmérni József Attila vitacikkének jelentőségét. E nézőpontból kiindulva talán Szitár Katalin értékelte a legtöbbre.104 Úgy találta, hogy a költő tanulmányértékű hozzászólása (amely csak következtetéseiben vitacikk) „a lezajlott polémia egész menetén végigtekintve jelöli ki annak fő irányait, de minden irány jellegzetességeként ugyanazt a vonást éri tetten, nevezetesen, hogy a megszólalások tárgya lényegében nem maga az Ady-mű, hanem Ady ürügyén való önkifejezés: a véleménymondók saját eszmei, politikai, esztétikai elveinek, ideáljainak belefogalmazása a költő életművébe. {...] O az első s az egyetlen is, aki nyíltan kimondja, hogy a revízió azért vált »vízióvá« (igazolhatatlan, szubjektív értékelések terévé), mert hiányzik belőle az, aminek alapján — akár Adyról, akár Kosztolányiról - ítélni lehetne: műveik elemzése. Sokatmondó József Attila személye még egy szempontból. O nemcsak véleményformálásában páratlan, hanem alkotóként is az: nem védi Kosztolányit ott, ahol nem ért vele egyet, ugyanakkor ellenfeleinek sem ad igazat, s ez valószínűsíthetően annak a következménye, hogy költészete számos vonásában közel áll Kosztolányiéhoz — számára Kosztolányi mint alkotó azonosítható, míg a vita többi résztvevője ideológiai szempontok szerint ítél róla mint művészről (illetve: ítéli el).”105 Szitárnak természetesen igaza van abban, hogy József Attila elégedetlensége mindenekelőtt a műelemzés elmaradásának szól. Csak az a bökkenő, hogy József Attila hozzászólása is elmarasztalható e vétségben. Miközben Kosztolányi szemé-102 Uo. 103 József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 170. 104 Szitár Katalin: Narratíva a lírában és líraiság a prózában. Poétikai szempontok az „Adyrevízió” értelmezéséhez, in Újraolvasó. Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről. Szerk. Kulcsár Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály. Anonymus Kiadó, Bp., 1998. 272-290. 105 Uo. 272-273. 213