Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
Kassák „kellemetlen” igazságait. Ugyanakkor fennakad az Adyt és Kosztolányit szembesítő, erőltetett tipológián.123 „Poétikai kézikönyvek nyomán verset írni nem lehet — szögezi le József Attila. — Ha jó versről van szó, úgy Ady épp úgy törvényekre építi fel költészetét, mint ahogy Kosztolányi művészetéből is törvényeket lehet kikövetkeztetni. Továbbá minden vers versélményt produkál, akár külső történeti élmény, akár a legbensőbb lelki mozzanat a vers lelkének apropója. Ha konstruál a költő, úgy valószínűleg verset ír, de ha rekonstruál, úgy zavarban vagyok, mert nem tudom, mit csinál.”124 József Attila mindössze két esetben veszíti el tárgyilagosságát. Magasztalja Ignotus írását, jóllehet szinte semmiben sem ért vele egyet — nyilvánvaló, hogy pozitívan elfogult a szerző személye iránt. Babitsról viszont nincs egy jó szava sem. A róla szóló részt azzal nyitja, hogy Babits őszintétlenségével szembesíti az olvasót: „Babits Mihály azzal kezdi, hogy Kosztolányi kitűnő értő. Nálunk szokás általánosságban magasztalni, ha konkrét kifogást akarunk tenni. Ez a szellem nem becsülése.”125 József Attila — miközben védelmébe veszi Adyt — megértőbbnek mutatkozik az Adyt támadó Kosztolányi, mint az Adyt védő Babits iránt.126 Sőt éppen hozzá képest, vele szemben kívánja bemutatni azt, hogy miképp kell Ady híres sorait („Röpülj, hajóm, /[...} rajtad a Holnap hőse.”) művészileg indokolni.127 Babits „szimbólumépület” metaforája legalább akkora tiltakozást vált ki József Attilából, mint amekkora elismerést Fenyő Miksából. József Attila úgy érvel, hogy a szimbólumépület olyan egységet sugall, amely aligha áll123 Emlékeztetőül Kassák szövege: „különbséget kell tennem a versíró művész és az eruptív erőkkel telített ember között, aki történetesen versekben fejezi ki magát. Az egyik rekonstruál, a másik konstruál. Az egyik, mondjuk, versben rögzíti meg élményeit, a másik versélményeket produkál. {...} Kosztolányi törvényekre építi föl művészetét, Ady költészetéből törvényeket lehet kikövetkeztetni.” — Kassák Lajos, Az írástudatlanok vagy az írástudók árulása? A Toll, 1929. 15. szám (július 28.), 16—21. 124 József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923-1930. Szövegek, i. m. 161—162. 125 Uo. 156. 126 A Babitsosai szembeni ellenszenv tehát korábbi, mint azok a szakirodalom által hivatkozott későbbi sérelmek, amelyekkel a Babits-pamflet megszületését magyarázni szokták. Ezt már Tverdota György fölvetette — lásd Tverdota György: Ady-vízió, in József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Magyarázatok, i. m. 160—161. 127 Bár József Attilának nem tetszik, hogy a Holnap nagy kezdőbetűvel áll, nem esik zavarba, „megoldja”: „A Holnapot nagy H-val írni gyerekesség, de a dolog művészi részéhez nem tartozik — végeredményben társalkodónő is felolvashatja.” — József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 157. — Már utaltam rá az Ady hatása és hatástalansága című alfejezetben, hogy Németh Andor szerint éppen a szimbólumok túlzott erőltetését kritizálta a legélesebben József Attila — lásd Németh Andor: József Attila (1942), in uő: József Attiláról. Sajtó alá rendezte Réz Pál. Gondolat, Bp., 1989. 73- — Ez is azt mutatja, hogy saját költészeteszménye befolyásolta kritikáját. 217