Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
hat fenn, tekintve, hogy egymásnak ellentmondó versek alkotják.128 Ez az érv aligha érvényes, hiszen kizárja mindenfajta ciklus-képzés többletjelentését — mintha a versek csak egyenként lennének vonatkoztathatók egymásra. A kritikák kritikáját követi az elméleti megalapozás és Ady költészetének pozitív igazolása.129 József Attila művészetbölcseleti elgondolásainak csak a vitacikk szempontjából fontos összefüggéseit igyekszem itt kiemelni.130 Az emberi tudat (az ő terminológiájával „szellemiség”) három formáját különbözteti meg. Az intuíció (a szemlélet) közvetlenül a valóságra irányul, ezért csak a részeit ragadja meg, nem képes belátni teljességét, és csak azt fogja fel, ami adott — tehát paszszív jellegű „történés”. A másik két tudati forma (a spekuláció és a költészet) viszont aktív, valóságalakító „cselekvés”. A fogalom (a spekuláció) közvetve irányul a valóságra, elvonatkoztat tőle, „megtagadja”, hogy megalkossa az igazságot.131 Ezzel szemben az ihlet (a költészet) nem tagadja, hanem maga mögé utasítja a valóságot: „a valóság teljes fogyatkozása egyetlen valóságelemre”,132 melyet teljes valóságnyivá növeszt (és így a valóság többi részét eltakarja). Az ihlet hozza létre a nyelvi valóságot; a szó teremtése valójában költészet („keletkezésekor” maga a szó: költemény), de amikor már „használt”, azaz megszokottá, „adottsággá” vált, a szemléletünk kompetenciájába tartozik. A nemzet voltaképp olyan közösség, amelyet nyelvileg alkotnak meg (ezért mondja József Attila, hogy „a nemzet: közös ihlet”).1” Nyilvánvaló, hogy döntő jelentősége van az eredetiségnek: éppen ez a megkülönböztető vonása az ihletnek (költészetnek); az adottságra irányuló szemlélet nem lehet eredeti.134 A költészet többlete a másik két tudati formához képest, hogy egyesíteni tudja képességeiket. „Az ihlet a szemlélet és a gondolat ellentétében való egység”135 - ezt a fölöttébb elvont állítást József Attila először éppen az Ady-vízióban próbálja meg konkretizálni. Ehhez az általa kidolgozott, itt még csak körvonalaiban megjelenő sajátos, koncentrált versmodell szolgál alapul. Úgy gondolja, hogy az 128 József Attila: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 157. 129 Még csillaggal is el van választva az előző résztől. 130 Természetesen a koncepció nemcsak az Ihlet és nemzet címen tervezett munka töredékes szövegváltozatainak elkészítése folyamán változott, hanem később is. Tverdota György meggyőzően mutatja be az Ady-vízióban megjelenő változásokat, új elemeket. - Vö. Tverdota György i. m. 164—170. 131 A spekuláció tölti be a fogalmi reprezentáció, illetve a tudomány szerepét. 152 József Attila: Ihlet és intuíció, in uő: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 123. 1,1 József Attila: Ady-vízió, in uő: Tanulmányok és cikkek. 1923-1930. Szövegek, i. m. 166. 134 „Tévedés ne essék, ami új, az még nem művészet, de a művészet föltétele, hogy új legyen, mert különben intuíció volna.” — jegyzi meg József Attila, amikor először nyilvánítja Adyt nagy költőnek. - uo. 168. 135 József Attila: Ihlet és intuíció, in uő: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 123. 218