Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma (Budapest, 2012)
A vita kilátástalansága
igazán jelentős vers részek nélküli egész, mert a részek elveszítik benne önállóságukat (a rész-ítéletek egyetlen ítéletté, a rész-szimbólumok egyetlen szimbólummá, névvé olvadnak össze), amit úgy kell elképzelni, mintha egyetlen szóban vagy névben egyesülnének. Adytól két verssort idéz példaképpen („Az Úr Illésként elviszi mind, / Kiket nagyon sújt és szeret.”), és bemutatja, hogy bár több ítéletet foglal magában, a két sor (mint egység) egyben tartja őket, következésképp a versben egyetlen ítéletté alakulnak át. Hasonló eljárással a vers minden egyes részlete összevonható és összegezhető, az egészben mintegy felolvadnak, megsemmisülnek a részletek: ,,{...}a költemény által megsemmisített ítéletek {...} nagyobbrészt valóságokra vonatkoznak s egymáshoz való kapcsolatukat jelentik. Miután azonban megszűnnek ítélet lenni, az alany és állítmány is megsemmisül, mint olyan, hiszen azokká, tehát egyben különvalókká, éppen az ítélet tette őket. Eggyé olvadnak, aminthogy a világegészben is egyek.136 A költemény pedig, minthogy a dolgokat nem a maguk valóságában tartalmazza, mint esetleg a zsák,136 137 nem más, mint neve annak a dologi csoportnak, amelyet bontatlan egységbe foglal: névvarázs. A költemény értékét ennél fogva méri az, hogy [...] mennyiben új alkotás. {...] Méri továbbá az, hogy milyen karakterű ítéleteket semmisít meg {...} Ady e két sora legbensőbb valóságokra vonatkozó. Szintetikus {és} autothetikus ítéleteket pusztít össze {.. .}”138 A koncepció egyik fontos eleme az „összepusztítás” formulája, mert ennek révén lehetővé válhat a bonyolult társadalmi, politikai, lélektani és egyéb (költőieden) gondolatok összevonása és szerves beépítése a (tisztán) költői szövegekbe. A teoretikus József Attila számára voltaképpen ez jelenti a hidat, amely összeköti a korábban kialakított „tiszta költészet” eszményét a lehetséges társadalmi-politikai szerepekkel. A koncepció másik fontos eleme a „névvarázs” elmélete, amely részben hasonló funkciót tölt be. Az Ady-vízióban nem véletlenül me136 József Attila: Ady-vízió, in uő: Tanulmányok és cikkek. 1923—1930. Szövegek, i. m. 168. — Tehát a költemény olyan egységes világgal rendelkezik, amelynek alkotóelemei láthatatlanná válnak. 13 A zsák metaforája arra utal, hogy József Attila „a dolgokat a maguk valóságában” rendezetlennek feltételezi, a költészet teremti meg adott rendjüket. 138 Uo. (Kiemelések a szerzőtől.) A megjelent eredeti szöveg sajtóhibáját Tverdota György figyelmeztetése nyomán javítottam, és kötőszót tettem a két különböző ítéletfajta közé. Az osztályozás ugyanis Pauler Ákostól származik, és az autotetikus ítéleteknek megkülönböztetett szerepet tulajdonít: ezek révén válik lehetővé az a redukciós eljárás, amelynek eredményeként minden állítás (ítélet) visszavezethető egy általánosabb állításra, és így el lehet jutni a közvetlen adottságoktól a végső logikai alapelvekig. Ez szolgált mintául József Attilának az összepusztítás jelenségéhez. „A költő a szemlélettől függő szintetikus és a tisztán gondolati, spekulatív-filozófiai autotetikus ítélet összepusztításával az érzéki és az intellektuális szféra tökéletes egymást áthatását akarta érzékeltetni.” — Tverdota György: i. h. 168. 219