Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
VÁGY, VERBÁLIS AGRESSZIÓ, TRÁGÁRSÁG J. A. ÉS M. Zs. SZEMÉLYES ÍRÁSAIBAN 137 jelentőségük van, hogy milyen viszony van írás és élmény között, miféle elméleti keretben képzeljük el ezt a kapcsolatot? Mimetikus viszonyban, miszerint az élmény eredeti teljességét, intenzitását reprezentálná, jelenítené meg az írás, persze tökéletlen módon, veszteségek árán? Vagy épp ellenkezőleg, az élmény elillanó, tovatűnő természetét alakítanák maradandóbbá, szavakkal és hozzájuk társított jelentésekkel? A testtel, pontosabban a tapasztalat nyelviségének belakásával, meghódításával, feltalálásával kísérletező modernista írásművészet egyik fontos terepe az önéletrajzi kifejezésmód: naplók, jegyzetek, memoárok, önéletírások. Ezek a személyes műfajok rugalmas tematikus és formai repertoárjaikkal kínálnak lehetőséget az életművek peremén, homályzónáiban megfogalmazódó, kialakulatlan, sokszor zsákutcának bizonyuló, indiszkrét, a társadalmi normákat átlépő, megbotránkoztató gondolatok, tapasztalatok, műkezdemények, megfigyelések leírásához, hozzáadva mindehhez a „valós”, a „tényleg megtörtént” ma is borzongató ontológiai státuszát. A szenvedély, a téboly, a vágy, a kéj, a testi és lelki szenvedés tapasztalatainak újra és újra nyelvet és kifejezésformákat kereső íráskényszer persze nem minden esetben válik „irodalmi ténnyé”. A következőkben József Attila Szabad-ötletek jegyzékét, illetve Móricz Zsigmond 1924-1925-ös naplóit olvasva azt próbálom kifejteni, hogy József Attila és Móricz személyes írásműveiben a szexualitást megjelenítő nyelv jórészt funkcionális jellegű, megoldatlan és megoldhatatlan magánéleti válságokhoz kapcsolódik, primer nyelvhasználati formákhoz (ráolvasás, bűvölés, átok, vágyteljesítő kivetítés stb.), s bár számtalan tematikus, életrajzi módon kötődik az életmű „nyilvános”, irodalmi darabjaihoz, mégsem vezetnek olyan öntörvényű, a lélektani-referenciális helyzetről leváló kidolgozáshoz, mint Csáth naplóiban és levelezésében a szexuális kalandok megírása. József Attila és a Szabad-ötletek jegyzéke: gáncsolás, verbális agresszió, trágárság, átok A Szabad-ötletek jegyzékét nem csupán a nyelvi automatizmusok szerveződésének természete és József Attila nyelv- és költészetelméleti elképzeléseinek párhuzama köti a költői életmű poétikai problémáihoz. A Szabad-ötletek egyik vezérmotívuma a költő pszichoanalitikusával, a viszonzatlan szerelemmel szeretett Gyömrői Edittel való verbális leszámolás. Ez a motívum felbukkan az 1936-os Nagyon fáj című kötet néhány fontos versében is, az Aki szeretni gyáva vagy, a Majd megöregszel című költeményekben. A verbális agressziót egyszerre ösztönzi a szerelmi visszautasítás miatti büntetés és leszámolás, valamint az analitikus viszony széttörésének szándéka. Ez utóbbi persze kapcsolódik az előbbihez, hiszen az analitikus keret körülményei, az egyenrangúság hiánya és a szakmai-morális elvárások elvileg lehetetlenné teszik a kölcsönösségen alapuló szerelmi viszony kialakulását. Másrészt pedig itt is arról a zárt önkép-kialakításról van szó, amely elutasítja a külső énkép igazságát. A Szabad-ötletek József Attilája igyekszik megszégyeníteni analitikusát, mind testi, mind szellemi képességek terén, ezáltal pedig