Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
.Mert sok a révülni való. . 123 IV. A versről másodszor Láthatjuk, hogy az újságcikkek a történetből a hátborzongatót, a krimiszerű elemeket, az újságolvasót megdöbbentő és elborzasztó pillanatokat emelik ki. A fényképek a szereplőket állítják elénk, elsősorban szintén a bűnügyi szempontot kiemelve (előzetes fogság, letartóztatás, tárgyalás). A fényképek utólagos, másodlagos olvasata szól az események mögötti emberekről, és áttételesen a paraszti élet keménységéről és titkairól. Móricz riportja valamilyen „eredeti” falusi kultúra romlatlanságát és a jelenkori falusi kultúra kevert és romlott mivoltát állítja szembe, és társadalmi programot sürget a történtekből következtetve, a falu felemelésének programját. József Attila verse mindezekről nem beszél. A vers alapján nemcsak nem tudunk meg semmit az eseményekből, de nem is ítéljük el az elkövetőket, nem ad látleletet a falu nyomoráról, hanem egy állapotot ír le, a nyomottság hangulatát, az öregségnek az embert méltatlan helyzetbe hozó állapotáról. Szabolcsi Miklós ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a verset nemcsak a falu- és tájversek, hanem az éjszakaversek sorába illeszti, ezért nemcsak a nagy faluversekhez köti (a Faluhoz és a Holt vidékhez), hanem az olyan, általa „halálosának nevezett versek előfutárának tekinti, mint a Külvárosi éj és a Téli éjszaka.6 Tverdota György úgy írja le a versnek ezt a kettős tulajdonságát, mint a tiszta költészet és a társadalmi célú költészet esztétikájának találkozását.7 Úgy véli, hogy a húszas évek második felére kikristályosodott a tiszta költészet, a poésie pure poétikája József Attila költészetében, amelynek jegyében „a versből ki kell hagyni minden érzelgősséget, a valóságábrázolást, a szónoklatot, a tanítást”, és csak a tiszta, elvont költészetnek van helye benne. Ám éppen a Tiszazug mutatja az átmenetet a tiszta költészetből a politikai költészet felé, amelynek jegyében 1929-től József Attila először a népi gondolat jegyében a parasztság, majd 1930-tól a kommunista mozgalom jegyében a munkásság felé fordult. Tverdota György koncepcióját alátámasztja a vers változatainak szemügyre vétele. József Attila érdemben csak egyetlen sorát, a 14.-et változtatta meg. A három változat a következő volt: • A Toll című folyóirat, 1929. szeptember 8.: kékes köcsögök, öregek, • Döntsd a tőkét című kötet, 1931. március: kifosztott, kékes öregek, • Medvetánc című válogatott versek kötet, 1934. december: ütődött, kékes öregek 6 Szabolcsi Miklós, „Kemény a menny". József Attila élete és pályája 1927-1930, Budapest, Akadémiai, 1992, 440-445. 7 Tverdota György, Tiszta költészet - politikai költészet. Tiszazug, in Uő, „szublimálom ösztönöm". József Attila-versek elemzései, Budapest, Universitas, 2006,175-185. Nagyon köszönöm Tverdota György segítségét, tanácsait, mindenekelőtt a versről és tanulmányom első változatáról nekem írott levelét, kritikai és elemző megjegyzéseit.