Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
József Attila elméleti tájékozódása
Fordította József Attila 181 vagy akár csak nyersfogalmazványnak volna tekinthető, legfeljebb első előkészületnek, anyaggyűjtésnek egy meg nem írt könyvhöz. A berni városi könyvtárban Lenin gondosan tanulmányozta és részletesen kijegyzetelte Hegel Logikaját és más műveit, az idézetekhez itt-ott néhány szavas széljegyzetet fűzött, és néhány mondatos reflexiókat iktatott közéjük. (Olvasmányai között más szerzők művei is szerepeltek, de a róluk készített jegyzetei együttvéve is sokkal kevesebbet tesznek ki.) Az egyetlen különálló és hosszabb - bár így is csak néhány oldalra rúgó - reflexió pedig épp A dialektika kérdéséhez. A József Attila-féle gépirat a szöveg teljes fordítását adja. Módom volt meggyőződni róla, hogy ez a tény - mármint hogy ebben az írásban fordítással van dolgunk - a József Attila-kutatók előtt sem ismert, és eredetileg ezt is akartam megírni. Magáról a tényről könnyű meggyőződni a standard magyar fordítás alapján,16 de kérdés, hogy József Attila miből dolgozott. A Filozófiai füzetek anyaga először a moszkvai Lenin Intézet időszaki kiadványában, a Lenyinszkij Szbornyik IX. és XII. kötetében jelent meg, 1929-ben és 1930-ban. Könyv alakban oroszul először 1933-ban jött ki, de érdekes módon németül hamarabb, már 1932-ben.17 Azt feltételeztem, hogy József Attila ebből fordított, bár tudtam, hogy épp A dialektika kérdéséhez már előbb és külön is megjelent (a Bolsevik című folyóirat 1925-ös évfolyamában), és ennek német fordítása is lehetett. A keresett könyvhöz meglehetős nehézségek árán jutottam hozzá, és amikor kézbe vettem, rögtön láttam, hogy rossz helyen kereskedem. A szerkesztői előszó mindjárt az elején közli, hogy A dialektika kérdéséhez című részlet már ismert a német olvasók előtt a Materialismus und Empiriokritizismus 1927-es kiadásának függelékéből; és már csak a nagyobb valószínűség is amellett szól, hogy József Attila ebből fordított, ugyanabból a könyvből, ahonnan a másik, fentebb tárgyalt fordítása is származik. A közelebbi vizsgálat aztán kétséget kizáróan igazolta, hogy így történt. Az 1932-es kiadás ugyanis javított változatban közli a szöveget, és megállapítható, hogy József Attila fordítása a korábbi változatot követi.18 Ezt a szöveget sem tekinthetjük többnek, mint nyersfordításnak, ráadásul ez esetben a lefordítandó szöveg maga is nyers. Ez a körülmény nem könnyíti meg a fordítást, 16 Vö. Lettin Összes Művei, 29. kötet, Budapest, Kossuth, 1972, 294-300. 17 Lenin, Aus dem philosophischen Nachlass. Exzerpte und Randglossen, szerkesztette és bevezetés V. Adoratski, a német kiadást gondozta M. Furschtschik, Wien-Berlin, Verlag für Literatur und Politik, 1932. - A fordítás és szerkesztés a moszkvai intézetben történt, csakúgy, mint a Materialismus und Empiriokritizismus fent (4. lábjegyzet) hivatkozott kiadásának esetében. 18 A perdöntő különbség az, hogy a javított változatban egy bekezdés a szövegen belül másutt van elhelyezve. „A mozgás első fölfogásánál...” kezdetű bekezdésről van szó, amely a régebbi változat szerint - s így a József Attila-féle gépiratban is - az „N.B." előjelzésű bekezdés után következik. Az 1932-es, javított változatban feljebb kerül, „Az első fölismerés halott, szegény...” kezdetű bekezdés elé. (Látni való egyébként, hogy értelem szerint valóban ott a helye.) Erre azért is érdemes figyelemmel lenni, mert ha a gépiratot a standard magyar fordítással (16. lábjegyzet) hasonlítjuk össze, ugyanezt az eltérést találjuk, aminek tehát ez az oka. - Két további, ugyancsak az 1927-es változat használatára valló eltérésről vö. alább a 24. és a 25. lábjegyzetet.