Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
József Attila elméleti tájékozódása
188 Kassai György öltött érv”, de a líra nem tudomány, hiszen a tudomány fogalmakkal dolgozik, a fogalom pedig minden nyelvre lefordítható, míg a (költői) ihlet nyelvhez kötött... Nyelvszemléletére azonban csak néhány elszórt megjegyzéséből lehet következtetni. Az Ady-vízióban Humboldthoz hasonlóan ő is „nyelvet alkotó, tevékeny szellemiségről” ír, „a szó önmagában [...] keletkezésekor volt költemény”, állítja, „az ihlet (költészet) az a szellemiség, amely [...] a nyelvet megteremtette”. „A nemzet: közös ihlet. A költészet a nemzet lelkében ható névvarázs.”3 Az Ihlet és nemzetben ismét a születő és a meglévő szó közötti különbséget tételezi, a nyelv szellemiségét a beszélni tanuló gyermek analogikus tevékenységével példázza, aki a melléknévi középfok képzési szabályának mintájára „szépebb”-et mond „szebb” helyett.4 Legrészletesebben a nyelv kérdésében talán az Irodalom és szocializmusban nyilatkozik: „a nyelv - írja - emberi, társadalmi közösséget tartalmaz; a közösségnek azzal a lelki kiállási módjával egyetemben, amelylyel ez a közösség a világ viszonylatait fölfogja, tagadja, vagy elfogadja”. A keletkező és meglévő szó közötti különbséget pedig a költészet meghatározására használja fel: „a költemény [...] egyetlen keletkező szó [...], keletkező neve annak a dologi csoportnak, amelyet bontatlan egységbe és végső szemléleti egészbe foglal”.5 A nyelvet alkotó, tevékeny szellemiség a humboldti energeiára, a születő és meglévő szó közötti különbség az energeiá és az ergon közötti megkülönböztetésre, a „nyelv szellemisége”, „a nyelvi közösség lelki kiállási módja” kifejezés a - humboldti - nemzetenként változó nyelvi formára emlékeztet. József Attila nyilván nem olvasta Humboldtot, a fentebb jelzett gondolati rokonságot tehát csak közvetítés útján magyarázhatjuk meg, a közvetítő pedig feltehetőleg Benedetto Croce volt, akinek esztétikáját József Attila alaposan áttanulmányozta. Crocénak a nyelvről alkotott felfogása viszont szorosan kapcsolódik Kari Vossler nyelvi idealizmusához. Tverdota György A születő szó és a használt szó című tanulmányában ehhez az áramlathoz köti József Attila nyelvszemléletét.6 A nyelvi idealizmus névvel megjelölt irányzatot Mihail M. Bahtyin Marxizmus és nyelvfilozófia című, 1929-ben megjelent könyvében a következő tételekben foglalja össze: 1. A nyelvtevékenység, a létrehozás (energeiá) szakadatlan alkotófolyama, amelyet az individualista beszédaktusok valósítanak meg; 2. A nyelvi alkotótevékenység törvényei lényegük szerint individuálpszichológiai törvények; 3. A nyelvalkotás a művészi teremtéssel analóg értelmes alkotótevékenység; 4. A nyelv mint kész termék (ergon); mint állandósult nyelvi rendszer (lexika, grammatika, fonetika) voltaképpen csupán a nyelvi alkotótevékenység élettelen kicsapódása, 3 József Attila, Ady-vízió, in JATC1 1995,166,170. 4 József Attila, [A költészet nyelvben való...], in JATC1 1995,131. 5 József Attila, Irodalom és szocializmus, in JAÖM3 1958, 78, 95. 6 Tverdota György, A születő szó és a használt szó, Literatura, 1986/1-2.174-198.