Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Tudat, öntudat, osztálytudat. József Attila gondolkodástörténetéhez
Bagi Zsolt Új kultúrát teremteni. József Attila emancipációs programja 1933 után Ha a kései József Attila költészetét mint a kulturális emancipáció programjának legmeggyőzőbb példáját próbáljuk felmutatni, akkor az 1930-as évekbeli költészete első pillantásra egyáltalán nem igazolja elvárásainkat. Ezek a versek jellemzően nem közérthetőek, nem a proletariátus számára is könnyen befogadható módon íródtak, nem próbálják felvenni a kapcsolatot látszólagos célközönségükkel. De ezek az elvárások tévesek, és József Attila talán éppen azt tanulta meg kései időszakára, hogy az emancipáció feladatát másképpen fogja fel: ne kiszolgáljon bizonyos elvárásokat, hanem maga teremtsen ilyeneket. József Attila emancipációs programja 1933 után megítélésem szerint új egyetemes öntudat, más szóval új kultúra teremtésében áll, nem pedig előre adott „osztálytudathoz” való csatlakozásban. Az a szituáció, amelyben az autonóm emancipatorikus gondolkodó 1933 után találta magát - talán mondanom sem kell -, ha nem is tűnt reménytelennek (ezt talán csak késői nézőpontunk mondatná velünk), de legalábbis elveszítette legtöbb támaszát. A fasiszta tömegmozgalmak (és a József Attila által ekkor már ugyancsak elutasított bolsevizmus) Európa-szerte megállíthatatlannak tűnő módon előretörtek, a tömegek integrációja helyett azok mobilizációja lett a mindennapi politika legközvetlenebb célja és médiuma. Az emancipáció egykor evidens hordozója - a munkásosztály - csak ezen mobilizációs mozgalmak által tűnt felrázhatónak. József Attila azonban - nagy esszéje, A szocializmus bölcseleté szerint - egyik utat sem látta járhatónak. Harmadik útjának jellemzőit szeretném e tanulmányban megvizsgálni, részint elméleti műveire, részint emancipatorikus költeményeire támaszkodva. Az „öntudat” fogalma József Attilánál A kései József Attila költészete - szoros kapcsolatban a ma már meggyőzően rekonstruált értekező prózájával - nagy részben az „öntudat” költészetének tűnik. Maga az „öntudat” kifejezés költészetében éppúgy központi helyeken jelenik meg, mint értekező prózájában. Jelentésének rekonstrukciója azonban korántsem magától értetődő. A kontextusból,