Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Tudat, öntudat, osztálytudat. József Attila gondolkodástörténetéhez
Öntudat 245 kiegészítést fűzni az 1926-os találkozásukra utaló József Attila-levélhez,10 11 azaz ha egykor meg is dicsérte a fiatal költőt, nem tulajdonított tartós jelentőséget az „első világirodalmi kvalitásokkal rendelkező proletárköltőnek”. Balázs Béla 1938-as moszkvai naplójában visszaemlékezett találkozásukra, de sajnálkozva állapította meg, hogy ekkor nem vette még őt komolyan: „Húsz évig élt és dolgozott egy nagy magyar költő, akiről én nem is tudtam, holott személyesen diákkorában ismertem. Lesznai Anna mutatta be Bécsben és az akkori versei még jelentéktelenek voltak.”11 József Attila ellenben Lukácsot nagy magyar gondolkodóként tartotta számon. Egy francia nyelvű magyar irodalomtörténet szerzőinek, Hankiss Jánosnak és Juhász Gézának 1930-ban szemére vetette, hogy munkájukban nem szerepeltették a tudóst: „miért nézik Lukács Györgyöt levegőnek” - tette föl a kérdést, s nyomban válaszolt is rá: „Lukács György népbiztos volt, tehát jeltelen semmiség az ő világszinten magasértékű esztétikai-bölcseleti munkássága.”12 1932-ben, az általa szerkesztett Valóság című, egyetlen számot megért folyóiratban az ő fordításában jelent meg Laurent György álnév alatt Lukács Goethe világnézete című tanulmánya.13 József Attila Lukácshoz való viszonyának tisztázása közvetlenül azért érdekes, mert segít válaszolni a kérdésre: ismerhette-e a költő a Történelem és osztálytudat német nyelvű változatát. A lehetősége mindenesetre megvolt erre. Espersit Jánosnak 1926 elején Bécsből írt levelében azt olvassuk, hogy „a legkülönbözőbb szociálista és anarchista tanokat tanulmányozhatom”.14 Miért ne fordulhatott volna meg ezek között az olvasmányok között Lukács György könyve? Bécsi ismerősei emlékezése szerint valóban tanulmányozta a marxista irodalmat. Német nyelvtudása mindazonáltal aligha lehetett ekkor még megfelelő szintű a Geschichte und Klassenbewusstsein befogadásához. Verseiben, értekező prózájában és levelezésében a legkisebb nyomát sem találjuk olyan gondolatoknak, amelyek eredete Lukács könyvében megtalálható lenne. Ha tényleg ismerte volna ezt a munkát, amint ezt Bókay Antal párhuzama feltételezni engedi, legföljebb a harmincas évek elején, marxista műveltségének elmélyítése során kerülhetett volna kapcsolatba vele. Kutatásaim során direkt kapcsolat meglétére utaló jelekre mindenesetre eddig nem bukkantam. A Történelem és osztálytudat jelentősége tehát számunkra nem közvetlen filológiai szinten mutatkozik meg, hanem abban lehet segítségünkre, hogy a Lukács által felállított gondolati mércéhez hozzámérhetjük az osztálytudatról a költő által kialakított felfogást. 10 Lukács György, Megélt gondolkodás - Életrajz magnószalagon, az interjúkat készítette Eörsi István és Vezér Erzsébet, szerkesztette Eörsi István, Budapest, Magvető, 1989. A 177. lapon esik szó József Attiláról. 11 Balázs Béla kiadatlan naplójából, in KJA2 1987,1192. 12 József Attila, Forrás a sivatagban. „Panorama de la Littérature Hongroise”, in JATCl 1995, 287. 13 „A szám élén az ő Egyéniség és valósága áll, majd Lukács György (Laurent György álnéven) Goethe világnézete című írása, amelyet Agárdi Ferenc keresett ki a Der rote Aufbauból, és József Attila fordított magyarra.” Szabolcsi 1998,158. 14 József Attila levele Espersit Jánoshoz, Wien, 26. febr. 8., in JAL 2006, 97.