Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
József Atztila és a Nyugat
24 SÁRKÖZI ÉVA fontos művek nem vesznek el, érdemes megnézni a fiatalkori verseket ebből a szempontból. Két anyavers maradt fenn a makói korszakból: az Erőének és az Ad sidera... Mindkettő rövid költemény, de az előbbi egyetlen hosszú versszak, s a vers szerepel a Szépség koldusa kötetben. Az Ad sidera... viszont minden kritériumnak megfelel, de a kritikai kiadások 1923-ra datálják. A versnek két kézirata és egy gépirata ismert.50 Mindkét kézirat tisztázat, s az úgynevezett Saitos-füzetekben maradt fenn. Ezek a füzetek a feltevés szerint kötettervek, felsorolást is tartalmaznak a tervezett kötet verseiről. Az egyik fekete ceruzaírás, datálatlan. A másik fekete tintaírás, 1923. január 19-ére datálva. A gépirat szintén datált: 1923. február. A két datálás közötti különbség arra is utalhat, hogy a datálás nem a vers megírásának idejét, hanem a tisztázat, illetve a gépirat keletkezésének idejét mutatja. Van példa és bizonyíték erre: a Névnapi dicséret című verset József Attila 1922 őszén levélben küldte el a Nyugatnak. A vers meg is jelent a folyóirat 1923. április 16-ai számában. Ismert a versnek egy gépirata is, melyen a keltezés: „Kiszombor, 1923. jul.” Továbbá a vers egy tisztázata benne van egy kötettervben, egy 1924 októberében készült füzetben is.51 Az, hogy a keltezés egy tisztázaton talán csak a letisztázás kelte, Stoll Béla szerint is lehetséges, például a Szeged alatt című vers jegyzetében erre utal.52 Ezek alapján lehetséges, hogy az Ad sidera... valójában sokkal korábbi, tehát az az önképzőköri vers, amelyet Galamb Ödön a fentiekben jellemez. (Adyhoz persze nincs köze, csak a datálás miatt tartottam érdemesnek végigkövetni.) A két Espersit Jánosnak szóló levél közül az 1924-esben a makói mentor könyvkéréseinek teljesítéséről számol be József Attila. Többek közt Földessy Gyula Ady-tanulmányok című 1921-es kötetét próbálja beszerezni Espersit Jánosnak.53 Az irodalombarát ügyvéd különösen Adyt szerette, minden versét számontartotta, s minden róla szóló művet elolvasott.54 Az 1926-os levélben pedig Ady Bakonyát emlegeti párizsi útjával kapcsolatban. Ezt a levelet József Attila Hatvány Lajos nővérének hatvani kastélyából küldte.55 A két időpont között három József Jolánnak szóló levélben esik Adyról említés. Az elsőt Bécsből írta 1925-ben.56 Öt versét is mellékelte hozzá, köztük az Isten című verset, amivel kapcsolatban ezt írta: „szegény Adynak ehez képest a leggyönyörűbb vergődő nyilatkozásának, - költészetének mindig egyik legjellemzőbb vonása maradt. Ez a verse győzött meg először arról, hogy írója költő, kire a középszernél nagyobb hivatás vár. Meg is mondottam neki.” Galamb 1941,13. 50 Lelőhely, jelzetek: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára, Analekta JA 556, JA 557, JA 985. 51 József Attila Összes versei. Kritikai kiadás, I. kötet, közzéteszi Stoll Béla, Budapest, Balassi, 2005, 68-69. 52 József Attila Összes versei. Kritikai kiadás, III. kötet, közzéteszi Stoll Béla, Budapest, Balassi, 2005, 97. 53 József Attila Espersit Jánosnak, Budapest, 1924. febr. 25. és júl. 7. (64. sz.), in JAL 2006,50. 54 Vö. Galamb 1941,17-18. 55 József Attila Espersit Jánosnak, Hatvan, 1926/VIII, 10 (131. sz.), in JAL 2006,116-117. József Attila József Jolánnak, [Bécs, 1925. nov. 24. után] (107. sz.), in JAL 2006, 90-91.56