Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
József Atztila és a Nyugat
50 Szilágyi Zsófia pedig senki sem azonosította ott, akkor, barkochbázásként.4 És az eseményről beszámoló kortársak sora tovább is folytatható lenne, érdemes elolvasni ebből a szempontból is Tverdota Györgynek a József Attila-újraolvasóban megjelent Barkochba című írását: ebből kiderül, hogy Arthur Koestler a The Invisible Writing című visszaemlékezésében, Remenyik Zsigmond pedig a Költő és valóság című regényében tér ki az esetre.5 Nem is volt „szabályos” ez a barkochba, ha hihetünk Németh Andornak, József Attila ugyanis nem pusztán igen-nem-is-sel válaszolt, és nem történt olyan „elemelkedés”, amilyenről a Kosztolányi-novellában olvashatunk, ahol először a társaság kérdezgeti Jancsi Jánost, majd a minden keresztrejtvényt megfejtő barkochba-mester ad magában nevet annak, mi is zajlik éppen, és veszi át az irányítást ennek megfelelően: Azt hiszi, hogy ezek most barkochbáznak. De téved. Még nem barkochbáznak, legalábbis ők még nem tudják. Az ösztönösen kíváncsi kérdések és ösztönösen kurta feleletek lassan, észrevétlenül billennek át a valóságból a játékba, mint amikor a repülőgép felemelkedik a földről, és fölötte lebeg, de egyelőre csak pár arasszal.6 Talán Németh Andorra is az hathatott vissza, ahogyan Kosztolányi a novellájában barkochbázássá alakította a kérdezősködést: amikor ugyanis leírja felesége kérdéseit és József Attila válaszait, eszünkbe sem jutna, hogy itt a tragikus történést semmibe vevő játszadozásról van szó. A következő mentegetőzését voltaképpen csak a Kosztolányi-novella ismeretében lehet megérteni: Sietek megnyugtatni mindazokat, akik felháborítónak találják e felelőtlen és gyerekes játszadozást, hogy mire Attila hazajutott, Judit is otthon volt. Kibékültek. A verset Judit is szépnek találta. Akiről szólt, mintha csak azért tűnt volna fel Attila életében, hogy kiváltsa belőle a beethoveni zengzeteket, nem tűnt fel újra.7 Különös kapcsolat van tehát elmesélt anekdota, megírt novella, majd szöveggé formált emlékek közt. Ahogy Tverdota György írja a Kortársak József Attiláról című háromkötetes munka jegyzeteiben, Kosztolányi 1933-1934-es naplójára támaszkodva, a Barkochba szerzője Németh Andortól értesülhetett a kérdezősködésről, és pontosan tudta, ki volt a faggatózó, és mi is volt a helyszín.8 De ennyi elég is Szántó Juditból, Németh Andorékból, különösen pedig az esetbe belekeveredett „ihletőbői”, dr. Marton Mártából - az eddigieket 4 Németh Andor, József Attila, in Uő, József Attiláról, sajtó alá rendezte Réz Pál, Budapest, Gondolat, 1989, 88-89. 5 Tverdota György, Barkochba, in Újraolvasó. Tanulmányok József Attiláról, szerkesztette Kabdebó Lóránt és mások, Budapest, Anonymus, 2001,58-63. 6 Kosztolányi Dezső, I. m., 321. 7 Németh Andor, I. m., 89. 8 KJA11987,788.