Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
József Atztila és a Nyugat
Jancsi János és József Attila 51 csak azért idéztem fel, vázlatosan és összefoglalóan, hogy jelezzem: nem hiszem, hogy a Barkochba című novella a József Attila-életrajz mélyebb ismeretéhez vinne el. Már talán többet is tudunk minderről, mint amennyit érdemes - de akkor hogyan, miként látom érdemesnek mégis olvasni és értelmezni a Barkochbát? Egyik lehetőségként az kínálkozik, hogy a novellát beleágyazzuk a Kosztolányi-József Attila-kapcsolat kontextusába, vagyis megnézzük mindazokat a szövegeket (legyenek azok akár motivikusan, látásmódjukban összeköthető versek, akár a másik alakját megidéző alkotások, vagy róla szóló bírálatok), amelyek Kosztolányi és József Attila költői és emberi kapcsolatához közelebb vihetnek. Nemcsak magukra a szövegekre, a két író egymásról kialakított véleményére, de számos fontos értelmezésre is támaszkodni lehetne, ha így járnék el: érdemes kiemelni Angyalosi Gergelynek a két író szellemi kapcsolatáról szóló elemzését, Veres Andrásnak József Attila Kosztolányi-bírálatáról írt tanulmányát, illetve Tverdota Györgynek még kéziratban lévő, Gyermek és költő című hosszú írását.9 A másik, és számomra most a legizgalmasabb (bár tagadhatatlanul inkább a Kosztolányira kíváncsiságból származó) lehetőségnek azt látom, hogy a Barkochbát más Kosztolányi-szövegekkel olvassam össze, és ilyen módon keressem arra a választ, milyen módon bukkan fel, az életmű kezdetén és a vége felé, az egymást követő nemzedékek viszonya. Hiszen a Barkochba sokkal inkább szól, ha egyáltalán ilyesmi mondható, Esti Kornél és Jancsi János nemzedékének kapcsolatáról, mint „Marika” öngyilkosságáról, ahogy ezt a novella egyik kulcsmondata is jelzi: „Két nemzedék még nem különbözött annyira egymástól, mint a miénk, meg az övék.”10 S hogy melyek lennének azok az írások, amelyeket a Kosztolányi-életműből „előhívhat” a Barkochba? Az egyik, számomra kiemelten fontos szöveg, Kosztolányi legelső, nyomtatásban megjelent novellája, a Szeged és Vidéké ben 1904-ben még Kifelé, majd a Boszorkányos esték kötetben Károly apja címen, a másik pedig az Esti Kornél kötet ötödik fejezete. Ez utóbbinak és a Barkochbának az összetartozása még nyilvánvalóbb, ha megnézzük a lapbeli közlések címét: az ötödik fejezet ugyanis 1928-ban a Bácsmegyei Naplóban, illetve 1929-ben a Nyugatban még 1909 szeptember 10. címmel jelent meg, a Barkochba pedig 1933 szeptemberében a Pesti Hírlap Vasárnapjában még Ezerkilencszázharminchárom címmel volt olvasható. Látványos, ám könnyen kikezdhető ellentétet megképezve mondhatnám azt is, két, a „fiú” nézőpontjából megírt novella állítható szembe az „apa” szemszögéből megírt Barkochbával, és mindhárom ráadásul a művészgenerációk közti váltásokat is megmutatja, vagyis, ha a három novellát egymás mellé tesszük, eljuthatunk Kosztolányinak az őt megelőző, illetve az őt követő írónemzedékhez, vagyis József Attila nemzedékéhez 9 Angyalosi Gergely, „Az istenek ellen, könnyű, fehér ruhában". Megjegyzések József Attila és Kosztolányi Dezső szellemi kapcsolatáról, in Költőnk és korunk. Tanulmányok József Attiláról, szerkesztette Fenyő D. György-GELNICZKY György, Budapest, Országos Pedagógiai Intézet, 1983,358-377; Veres András, Világképek dialógusa. József Attila Kosztolányi bírálatáról, in Testet öltött érv. Az értekező József Attila, szerkesztette Tverdota György, Veres András, Budapest, Balassi, 2003, 64-77. 10 Kosztolányi Dezső, I. m., 318.