Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
58 Valachi Anna 1929-1930 körül publikált, vitriolos hangú kritikákban ő az etalon.2 A nagyrabecsülés mértékére a költő leghírhedtebb írásműve, a Babits-ellenes pamflet alapján következtethetünk.3 Az önmagát „költészettudósnak” nevező József Attila itt Baudelaire, Villon, Rodin és Shakespeare mellett (!) tüntette föl Móricz Zsigmond nevét, annak szemléltetésére, hogy a széptan híveinek felfogásával ellentétben az igazi művész a köznapi szemlélet számára rút témából is képes „tökéletes művet” alkotni.4 A kimondott és leírt szó teremtőerejében hívő költő - fölidézve a számára fontos „tárgyak”, esetünkben a megnevezett mesterek „lelkét” -, az egyetemes művészet legnagyobb alakjaival együtt emlegetve Móriczot, világirodalmi rangra emelte írásművészetét. Ám a Babitsot gyalázó szövegkörnyezetben mindez úgy hat, mintha a kritikus kijátszaná egymás ellen a Nyugat két szerkesztőjét. Az író és a költő későbbi kapcsolatát is sajátos kettősség jellemzi. „Ahogy azt a nagy Móricz elképzeli” Ezzel a - malackodó Móricka-viccekre asszociáltató - címmel jelent meg az „epés” korszakát élő József Attila egyetlen Móricz-bírálata A Toll 1931. március 31-i számában.5 A költő abban az elmérgesedő vitasorozatban hallatta a hangját, melyet a Nyugatban közölt, Az irodalom és a „faji jelleg” című Móricz-cikk gerjesztett.6 Alapvetően különbözik a „nagy Móriczot” bíráló írás a költő többi „harapós” kritikájától, mert érzelmi ambivalencia tükröződik a szövegben. Olyan benyomást kelt, mintha kötelező penzumként kapta volna József Attila a feladatot, hogy a csupa vitacikket közlő lapszámban szálljon ringbe Móricz ellen. Erre utal az a - Tasi József kutatásai alapján ismertté vált - tény is, hogy az egy évvel korábbi, rossz emlékezetű Babits-pamflet Hatvány Lajos és A Toll főszerkesztője, Zsolt Béla biztatására született.7 2 Vö. József Attila, „Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténete”, Előőrs, 1929. október 26.10-12.; november 2. 13-14.; november 9. 14-15.; Nagy Lajos: Lecke, Kritika, 1930. május 18-25. 24-25.; Forrás a sivatagban, Kortárs, 1930. augusztus 25. 50-51. 3 A Toll 1930. január 10-i számában publikált, Az Istenek halnak, az Ember él című „tárgyi kritikai tanulmányát” különlenyomatban is megjelentette. 4 Többek között ezt írja: „A széptan tételei minden valóságos alakra vonatkoznak, tehát a miire is, azonban csak a mü lényegtelen tulajdonságára vetnek világot. T. i. a miiforma magának az emberi ihletnek tárgyasuk ereje, a valóság-alak pedig az isteni ihleté. Mármost ha tulmegyünk a föliiletes tetszésen és nem azt vizsgáljuk, hogy ocsmány-e az édesanyánk bele, fönséges-e a téli vihar a Kárpátokban, hanem tökéletes-e, miféle forma ez, tehát mifajta szellem gyúrta itt rettenthetetlenül az anyagot, - akkor valóságbölcseletet (metafizikát) csinálunk [...]” 5 Tíz nappal korábban jelent meg József Attila negyedik verseskötete Döntsd a tőkét, ne siránkozz címmel. 6 Móricz említett cikke a Nyugat 1931. március 1-jei számában jelent meg. Az ügy előzményeit lásd Rádics Károly, Évtizedek kaptatóin. Tanulmányok, esszék, interjúk, Budapest, Argumentum, 1998, 25-30. 7 Tasi József, Babits, Zsolt Béla, Hatvány és József Attila. (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány” történetéhez), in Mint különös hírmondó. Tanulmányok és dokumentumok Babits Mihályról, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum-Népművelési Propaganda Iroda, 1983,135-170.