Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
74 Cséve Anna Nem szociográfiát írt, hanem elbeszélést”.4 Balassa Péter Hiba, lehetőség című írásában József Attila alakjára mint „már meglévő, részben megírt” - továbbírt - „remek novellafiguraként” tekintett. 5 Az olvasási kiindulópontok sokfélesége és a novella „értéke” a József Attila- és a Móricz-recepció szempontjából, azok egymáshoz képest is viszonyuló történetiségében is módosult. Többen kerestek adatokban fellelhető hitelességet az író és a költő kapcsolatának rekonstruálásához. Például Vargha Kálmán elismerően értékelte, hogy az író „minél kevesebb alakítással, átformálással őrizze meg írásában a József Attila gyerekkorát felidéző eredeti anyagot”.6 Az irodalomtörténészek más-más József Attila-képhez kerestek jól illeszkedő részeket. A magyar nyelvű novella, mely 1957-ben jelent meg először az Élet és Irodalomban,7 megfelelően simult abba a recepciótörténeti folyamatba, amely egy megszelídített József Attila-arc kultuszépítésében volt érdekelt. Móricz a harmincas évek olvasóközönségének figyelembevétele és a német nyelvű publikáció időpontja miatt alakította a traumatikus gyerekkori élményekre emlékező költő mondatait a pozitív érzések és a megbocsátás jegyében, hiszen a novella a Pester Lloyd karácsonyi ünnepi számában jelent meg, erre címével is utalt. A magyar szöveg német nyelvű fordításra szánt írás volt. Fordításra készülő szövegeit Móricz naplóiban „export-novellá”-nak nevezte.8 Ezt a kifejezést eredetileg a külföldi publikálási lehetőségek elősegítésére találta ki, hogy művei könnyebben áttehetők lehessenek idegen nyelvre, elsősorban németre. A Pester Lloyd-beli publikáció esetében okkal feltételezhető, hogy eleve „exportra” írhatta meg. Ezt a magyarázó részek („Budapest a háború alatt megállt a fejlődésben”, „ez a jobb időkben volt, mikor nem kellett sorba állni kenyérjeggyel”), a mama és a gyerek alakjának ellenpontozása („mi fejlődtünk, ő tönkrement”; „ő meghalt, én meggyógyultam”) és problémátlan naivitása, a szóismétlések („derék boltosok”, „derék gyerek”, derék ember”) is alátámasztják. A Zu Weihnachten ist’s schmerzlicher... és magyar nyers szövegének József Attiláról szóló információértéke nyilvánvalóan nem a beszélgetés hiteles közlésében rejlik. Ellenkezőleg, a szerző igyekezete arra irányult, hogy a benne foglalt és esetleg felismerhető „adatközlőt” elrejtse. Az író célja éppen az eltüntetés; a német nyelvű korlátozott hozzáféréssel pedig a nagyobb nyilvánosságtól való elzárkózás volt. Miért választotta mégis József Attilát, hogy modellje legyen a karácsonyi novellának: Miért a találkozás után szinte azonnal? Hiszen Móricz nehezen oldotta meg íróilag, hogy az élettényeket 4 Valachi Anna, „Elejtem képzelt fegyverem”. Móricz Zsigmond és József Attila, Forrás, 2003/12. 37-49. 5 Balassa Péter, Hiba, lehetőség. Móricz Zsigmond - József Attiláról, in Pillanatkép. A hazai irodalomtudományról, szerk. Kenyeres Zoltán, Gintli Tibor, Budapest, Anonymus, 2002,295. 6 Vargha Kálmán, Móricz Zsigmond és az irodalom, Budapest, Akadémiai, 1962,301. 7 Móricz Zsigmond, Karácsonykor jobban fáj, Élet és Irodalom, 1957. november 29. 5. 8 „Ez nagyon érdekes vállalkozás, amit most csinálok: export novellákat. [...] A fordító úgyis leegyszerűsíti s elközönségesíti a magyar szójátékosságot, jobb, ha én magam segítek neki benne.” Móricz Zsigmond naplói, Leányfalu 1933. V. 24. fél öt., kézirat, Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Kézirattára M. 130.