Veres András szerk.: A lélek, a lét türelme. Tanulmányok József Attiláról (Budapest, 2017)
Móricz Zsigmond és József Attila
Veres András Egy húron pendült-e József Attila és Móricz Zsigmond? írásom címe szándékosan provokatív. Hiszen a válasz magától értetődőnek tűnik. Aki valamelyes ismerettel rendelkezik a két alkotó emberi és művészi beállítottságáról, valamint társadalmi környezetéről, aligha gondolhat arra, hogy ők ketten bármiben is rokoníthatók lennének egymással, leszámítva persze írói kvalitásukat és talán a feszélyezett, ügyetlen társasági viselkedésüket. Merőben más szociális égtájról érkeztek meg az értelmiségi pályára, József Attilának nem nyújtott gyermekkora a csécsei „tündérsziget”-hez hasonló élményt. Móricz vállalkozó szellemű, feltörekvő parasztember apja legalább mintát kínált fia számára, ha már megfelelő anyagi keretet nem is tudott biztosítani neki. A József család kiemelkedése is a mélynyomorból kivételesnek tekinthető, mivel az idősebb nővér előnyös házasságkötése mellett még az anya korai halála is szerepet kapott abban, hogy Attila és másik nővére életét immár jómódú gyám egyengette. Nem kívánom Makai Ödön érdemeit kisebbíteni, de az ő segítsége József Attila iskoláztatásában aligha mérhető ahhoz, amit a diák Móricz számára az anyai nagybácsi, Pallagi Gyula, a kisújszállási gimnázium igazgatójának támogatása jelentett. Az alkati különbségek mellett a gyermekkori és a rokoni háttér nagyobb biztonságának is része lehetett abban, hogy Móricz indulása jóval kiegyensúlyozottabb volt. Egyikük sem fejezte be ugyan egyetemi tanulmányait, de míg József Attila beilleszkedési próbálkozása a polgári életmódba ismételten zátonyra futott (kezdve a Vágó Márta-szerelem kudarcával), addig Móricz Zsigmondé szinte harmonikusnak mondható, újságíróként helyezkedett el, családot alapított. Nemcsak mentalitásuk és vérmérsékletük különbözött (például Móricztól mi sem állt távolabb, mint József Attila szexuál-lélektani zavarai és öngyilkossági késztetései), de politikai tájékozódásuk és művészi szemléletük is fényévekre esett egymástól. Móricz politikai ellenzékisége sokat változott ugyan az idők folyamán, de mindenkor mérsékeltnek volt mondható József Attila radikalizmusához képest, aki végtére is eljutott az illegális kommunista mozgalomig, sőt szellemi értelemben még annál is tovább, hiszen töredékben maradt nagy kései tanulmányában, melyet Hegel - Marx - Freud címen ismerünk, már a marxi történelemkép modernizálására vállalkozott. Móricz irodalomfelfogása